Gyógyvíz, gyógytó

A Hévízi gyógytó eredményességét több gyógytényező együttes hatása idézi elő

• a víz hőhatása
• tömege és állandó áramlása
• gáztartalma és rádiumemanáció tartalma
• hidrosztatikai nyomása
• fürdőzés szabad ég alatt

A legoptimálisabb a 32-34 °C-os vízben való fürdés, mivel ezt a hőmérsékletet sem melegnek, sem hidegnek nem érzi, így ez a közömbös hőmérséklet nem vált ki érösszehúzódást vagy tágulást, tehát huzamosabb ideig fejti ki a víz kémiai és biológiai tulajdonságait, s idegrendszert nyugtató hatásait.

A folyamatos mozgásban lévő víztömeg több síkon végez áramlást a tóban: a forrásbarlangból feltörő víz sugárirányban forog, a felszínen lehűlő víz függőleges irányú, hengerforma áramlással a melegebb víz alá kerül. Ezen mozgásoknak köszönhetően a tó egészén azonos hőfokú. Az állandó mozgásban lévő víz és iszapszemcsék nagyobb súrlódási ellenállást, nagyobb felhajtóerőt és nagyobb hidrosztatikai nyomást eredményeznek, melyeknek köszönhetően a fürdőzőt könnyed, lebegő érzés tölti el.

A tó vize gáznemű anyagokban gazdag: tartalmaz, kénhidrogént, szénsavat, metánt és rádiumgázokat. Fürdőzés közben gázbuborékok tapadnak a bőrre, majd azon keresztül felszívódva fejtik ki jótékony hatásukat. A vízből elillanó gázok pedig belégzéssel, a tüdőn keresztül jutnak a szervezetbe. A feltörő kén és rádiumemanáció elősegítik sejtek regenerálódását, egyes belső elválasztású mirigyek működését, immunanyagok termelését, fontos szerepük van a gyógyításban.

A hévízi tóban a legtöbb gyógyvizes fürdővel ellentétben állva, függőleges helyzetben fürdenek. Így a mélyen elmerülő lábakra nagyobb nyomás nehezedik, mint a feljebb lévő testrészekre, mely előnyt jelent a vérkeringés számára: ugyanis az alsó végtagok ereiből a víz nyomása a szív felé hajt.

Kíváncsi a vízösszetételre is? Kattintson ide!