Világon egyedülálló tó

Képzelj el egy nyugodt, békés helyet, üde zöld erdők ölelésében, ahol minden a pihenésről és feltöltődésről szól; ahol simogató türkizkék termálvízben, színpompás tavirózsák között fürdőzhetsz a világ legnagyobb tőzegmedrű gyógytavában; ahol csak Te számítasz és lesik minden kívánságod! Ez az álomvilág Hévízen valóság!

A Hévízi gyógytó a világ legnagyobb biológiailag aktív, természetes termál tava, mely testet és lelket egyaránt felüdít

A 4,6 hektáros, egészen pontosan 46.350m2 nagyságú, 38,5 méter forrásmélységű tavat kén-, rádium-, és ásványanyag tartalmú forrás táplálja, mely bőséges vízhozamának köszönhetően a víz 72 órán belül teljesen kicserélődik. A Hévízi-tó vize egyenlő mértékben gazdag oldott és gáznemű anyagokban, egyesítve a szénsavas, a kénes, a kálcium, magnézium, hidrogén-karbonátos gyógyvizek kedvező tulajdonságait.

A tó vízfelületén akár 6 és fél focipálya is elférne. Forrásának vízhozama pedig nagyjából 410 liter másodpercenként. A feltörő meleg víz 40°C körüli, de a vízfelületen az évszak és az időjárás miatt a leghidegebb időben nagyjából 24°C meleg, míg a nyári hónapokban eléri a 38°C-t.

Régóta sejtették, hogy kell lennie a tó alatt egy vagy több forrásnak, ahonnét a nemes víz érkezik. Ám megtalálására egészen 1975-ig kellett várni.

A barlang megtalálása

A hetvenes években a búvárok fokozott figyelemmel kísérték a forrásból feltörő víz hőmérsékletét és a hozamát a nyirádi bauxitbányák működése miatt. Ezekben az években már rendszeresek voltak a merülések, így több kísérlet is történt a forrásbarlang megtalálására, amit egy olyan helyen feltételeztek, ahol rendkívül nagy erővel tört fel a nagyjából 38°C-os víz. A feltételezett bejáratot azonban rendívül sok faanyag és törmelék torlaszolta el, így első feladatként napokon át termelték ki a törmeléket a helyszínről. Végül 1975. február 10-én Plózer István és Csávosi Lajos fedezték fel a forrásbarlangot. Megtalálták a nagyjából 60*80 cm-es átjárót, ami egy 4 méter hosszú folyosóba vezetett. Az erős szembeáramló termálvizet leküzdve bejutottak a barlang terembe.

Plózer István 2 nappal később így írt a felfedezésről:

„1975. február 10-én reggel 9 órakor CSÁVOSI Lajos barátommal együtt merültünk le a forráshoz.… Az előző heti méréseknél használt lesúlyozott kötélhez kötöttük az orsóra tekert zsinór végét. Az előre megbeszélt terv szerint 3 perc lassú úszás után visszafordulunk még akkor is, ha nem érünk a zsinór végére. … Némi ügyeskedéssel bemásztam a szűk nyíláson, majd a folyosó bal oldalára húzódtam. Mivel a nyílást itt teljesen elzárta a fa- és kőtörmelék, így vízmozgást nem tapasztaltam. Ezután Lajos barátom beadta az orsót és beúszott mellém. Lassan kezdtünk előre úszni, miközben minden porcikánkkal figyeltünk. A bejárattól 5 méterre a járat hirtelen kitágult és eltűnt a semmiben. A megdöbbenéstől hirtelen nem értettem meg, hogy hol vagyok, de lassan lámpáink fényében felderengett egy agyagnyereg, melynek két oldalán egy-egy tölcsér alakú nyílás sötétlett. Később jobban odafigyelve észrevettem, hogy a túloldal és a mennyezet is látszik egészen halványan. A 40 méter mélységben nyíló járatban hasalva figyeltük a termet. … A sötétszürke agyagról nagyon kevés fény verődik vissza, így a korábbi merüléseim tapasztalatait felhasználva 30–40% -kal kisebb értékeket vettem a terem méreteinek meghatározásához. Így a terem nagyságát 15×15 méterre becsültem. Feltehetően a víz két tölcsér alakú nyílásból tör elő, ezek becsült mélysége (ameddig el lehet látni benne) 7–10 m volt…. A hatodik perc leteltével kiúsztunk a nyílásból, s a merülés 20. percéig a forrásnyílás környezetét vizsgáltuk, majd a zsinórt lekötve a felszínre úsztunk.”

Mi van odalent?

Innéttől már a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) irányításával végezték a részletes feltárást, ami 1975. szeptember 19-21-én vette kezdetét. Megállapították, hogy a folyosó nagyjából 4 méter hosszú, a barlang 17 méter átmérőjű és 14 méter magas, falai mindenütt íveltek. A gömbfülkét 40-41 méteres mélységben egy iszapréteg osztja ketté, keleti oldalán lévő kráterből tör fel a 17,2°C-os hideg víz (ez a 80-as évek második felében eltűnt) míg nyugati oldalán, 45-46 méter mélységből tör elő a 41,3°C-os termál víz. A barlangban az extrém körülményekhez alkalmazkodó sugárgombák és édes vízi szivacsok élnek. A barlang kupolájában 40-50 cm gázrétek van a víz felszínén fehéralga telep úszik. A VITUKI megbízásából elhelyezték a az első vízmintavevő csöveket, valamint a hőmérő szondákat. 1980-ra biztonságossá tették a bejáratot. Mintavétel után a VITUKI munkatársai megállapították, hogy a hidegvíz kora megközelítőleg 8.000 év, a melegvízé pedig 12.000 év.

Miért nem találták meg korábban?

A Hévízi-tó vize rendkívül tiszta, a kisebb 2 méter körüli mélységekben leláthatunk az aljára. De nem volt ez mindig így. A tó a kezdeti időszakban korántsem volt ennyire szabályozott medrű, parttal rendelkező tó. Sokkal inkább egy lápos terület közepén elhelyezkedő tó, mely tele volt tőzeggel, üledékkel, hordalékokkal. A vízben sűrűn volt jelen a lebegő tőzeg, medrét és a krátert több méter vastagon borította üledék. Ez megnehezítette a víz alatti tájékozódást, és a merülést. A helyzet az 1986-os tragédia után változott meg. A frissen elkészült új fürdőépület lángra kapott majd egy éjszaka alatt szinte teljesen leégett és részei a tóba zuhantak. Ez az esemény azonban szükségessé tette a meder kikotrását, hiszen égett faanyag, üvegek, fém épületrészek, vezetékek stb. zuhantak a tóba, ami veszélyt jelentett volna később a fürdőzőkre és az élőhelyre. Félő volt, hogy a forrást is elzárják. Így a tőzegréteg jelentős eltávolítását követően vált a tó vize ilyen átláthatóvá.

A forrásról és a búvárok munkájáról, valamint az egész forrás kutatási történetről itt írunk részletesen!

Nincs olyan hely a világon, pláne, ha valamiben egyedülálló, ahol ne lennének érdekes, izgalmas vagy pikáns történetek a múltból. Hévíznek több ilyen története is van...

Flavius Theodosius avagy a Hévízi-tó keletkezésének legismertebb legendája

A tó keletkezéséről és gyógyító erejéről született ókori legenda szerint Flaviust a római kisfiút egy keresztény dajka nevelte itt Pannóniában. A fiú gyenge és beteges volt, apja azonban nagy hadvezér, ezért a dajka Szűz Máriához imádkozott, hogy gyógyítsa meg a fiút. A Szent Szűz meghallgatva a könyörgést gyógyvizű forrást fakasztott, amiben a gyermeket minden nap meg kellett fürdetni. A mélyből feltörő forrás meleg vizétől és a gőzölgő iszaptól a gyermektest megerősödött, a fiúból pedig Flavius Theodosius keletrómai császár lett, aki 391-ben államvallássá tette a keresztény vallást birodalmában. A forrás vize azóta táplálja a Hévízi-tavat és hoz gyógyulást sokak számára.

Dubius esete Dubiával, egy újabb történet a római korból

Valcumban (a mai Fenékpusztán) élt a derék 80 éves Dubius, aki az erőd írnoka volt, és rettegő ura bicegő és házsártos feleségének Dubiának. Az öreget valóságos házi sárkánnyal nyomorította a sors. Reumás volt az öreg Dubia, talán ezért volt olyan kiállhatatlan. Egyszer Dubius a környékbeli büdös tó partján sétálgatott. Látta, hogy az erdei vadak oda járnak, megfürdetik fájó tagjaikat a vízben, s egyszerre vidám kedvvel, ugrándozva távoznak a csodás tóból. No szaladt haza a jó öreg Dubius, noszogatta az asszonyt, jöjjön vele a megfiatalító forráshoz. S mint az ilyen régi történetekben lenni szokott, az öregasszony csak egyszer merült meg a vízben, s mintha elfújták volna a betegségét. Boldog megelégedéssel, fiatalon tért vissza otthonába.

Cigány asszony jóslata

A szájhagyomány szerint Huszár Péter pápai vicekapitány egy cigány asszony jóslata szerint csak akkor győzhette le Ali koppány béget, ha az ütközet előtt megfürdik a csodatévő tóban. A vitéz megfürdött, és nem maradt el a győzelem!

Rezi Sándor és Pethő Klára romantikus legendája

Szintén a török korban játszódik az a történet, amelynek egy szép lány, Pethő Klára, Tátika urának lánya a főszereplője: Rezi Sándor, Csobánc várának kapitánya, aki ellenséges viszonyban volt Tátika urával, gyakran látta Tátika várának bástyáin könyökölni a lányt. Rezi Sándor egy este fellovagolt Tátika várába, meghallgatást kérve az öreg Pethőtől. Csobánc várura megküzdött a lány apjával és legyőzte őt. Az öreg Pethő odaadta lánya kezét Rezi Sándornak. Ekkor derült ki, hogy a lány mindkét lábára béna. Az esküvő után – egy cigány asszony tanácsára – az ifjú pár „hévíz” partjára építette házát, hogy a lány a vízben gyakran fürödhessen. Néhány hét múlva a tó csodatévő hatására a lány meggyógyult, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Hévízi mitikus lényei a Kerubok

A kerubok az ókori sémi népek mitológiájában az isteneket szolgálták. A kapuk előtt álltak, és a gonosz szellemeket tartották onnan távol. Képmásaikat a királyok palotájának vagy templomok kapuján szokták kőbe vésni, valószínű ezért készíttette őket a Festetics család is. A két hévízi kerub szobor, a Pécsi Zsolnay manufaktúrában készült és máig ott áll a bejáratnál. Egy hévízi legenda szerint, ha valaki is úgy sétál át a két kerub között, hogy nincs szerelem a szívében, a kerubok megszólalnak.

Nelly az elefánt mesés, de igaz története

Míg az 1800-as években teljesen természetes volt, hogy állatokat hajtottak a vízbe, addig 1914-ben már egész nagy látványosságot keltett, mikor Nelly-t, a fájós lábú elefántot Hévízre utaztatta a Fővárosi Állatkert állatorvosa gyógykúra céljából. A volt cirkuszi elefántnak napi kétszeri iszapos, gyógyvizes fürdőzést írtak elő, amit ő nagy kedvvel teljesített a Hévízi-tóban és a kifolyón. A 3 éves elefánt annyira népszerűvé vált, hogy a város számára plusz turisztikai vonzerőt jelentett, a vendégek pedig naponta, kosárnyi finomságokkal lepték meg, pl. friss cseresznyével. Nelly gyógyüdülésének sajnos a háború kitörése vetett véget.

Van azonban számos kedves mese és történek Hévízzel kapcsolatban, melyeket két Hévízi mesekönyv örökít meg. A mesekönyvek webshopunkban kaphatók.