Egy derékfájás története

Az egész úgy kezdődött, hogy már jó pár évvel ezelőtt is éreztem, hogy néha fájt a derekam. Főleg mosogatás közben és után! (???) De ez még orvosolható volt egy mosogatógép beszerzésével és a konyhapult megemelésével. :)

Aztán úgy alakult, hogy mikor a földön társasoztunk a gyerekekkel nem nagyon bírtam felállni. A home office-ban kanapén töltött laptopozás után sem volt egyszerű felkelni. Végül idén télen odáig fajult a dolog, hogy napi szinten többször is előfordult, hogy nagyjából úgy egyenesedtem ki játék, porszívózás, kertészkedés után, mint a saját nagymamám. Ezen a ponton gondoltam, hogy ez nem mehet így tovább, megoldást kell keresni, mert sokkal cikibb ilyen "bénának lenni", mint elmenni Hévízre. A mindenféle "gyógybogyók" szedését nem tartottam sosem opciónak.

Ennyit magamról...

Még "csak" 40 éves vagyok. Egy 10 és egy 4 éves gyerekkel, akik mellett nem menő fájós hátú anyukának lenni.

Amúgy egy kisvárosban lakunk, kertes házban, darabra négyen. Nem élek túl sportos életet (ez nyilván baj), de szoktunk kirándulni, sétálni. Figyelek az egészséges és változatos táplálkozásra, minden nap főzök, kerüljük a cukros-szénsavas üdítőket, a nasikat. Alkoholt csak alkalmanként, mértékkel fogyasztok, cigit még sosem szívtam, és ha már itt tartunk mást sem. Napi 8 órában irodai munkát végzek, de mondjuk pont az alkalmanként jelentkező derékfájásom miatt már 3 éve fittball labdán ülök az irodában és a monitoromat is magasabbra tettük a helyes tartás érdekében. Alkatom átlagosnak mondható. Nem mondom, hogy nem lehetnék vékonyabb (mert persze de), de alapvetően nincs nagy bajom ezzel a 40-es testtel. ;)

 

És hát akkor mi is lett ebből a derékfájásból?

1. stádium: Amikor rájöttem a derékfájásom se nem normális, se nem vicces

Mivel Hévíz közelében lakom, nyilván hallottam már a hévízi kezelésekről, de eddig még sosem gondoltam, hogy nekem is jól jönne. Azt gondoltam fiatal vagyok én még Hévízhez. Úgy tűnik, mégsem. ... Ennek ellenére az utóbbi években barátokkal azért át szoktunk járni úszkálni, mert a meleg víz persze jól szokott esni, DE!!! ez nálunk csupán tiszta élvezet :) volt eddig.

A jelek szerint azonban egy tél is elég, hogy megváltoztassuk az álláspontunk; így eljött az idő, hogy levetkőzzek minden előítéletet és kipróbáljam, vajon tényleg jó-e Hévíz a derékfájásra? Elsősorban persze az enyémre!

 

2. stádium: A belátástól el kellett jutnom a tettekig

Az első lépés, ami egyébként a legkönnyebb pontja az egésznek, mégis hónapokig halogatja az ember ... Fel kell hívni a háziorvost!

Keddi nap volt. Mivel nem lehet manapság (2020) csak úgy minden csip-csup dologgal beballagni rendelési időben, így felhívtam a háziorvosomat. Az asszisztensnek röviden felvázoltam, milyen panaszaim vannak, majd gondoltam próba cseresznye közöltem, hogy csak egy beutalót szeretnék kérni a hévízi reumatológiára. Legnagyobb meglepetésemre csak annyit mondott: 11.30-ig érjek oda érte. Hát ez igazán szuper! Az első lépés pipa! A telemedicinának is megvannak a maga előnyei. Délután elhatároztam, a pénteki szabadnapom kimegyek Hévízre, és meglátjuk hogyan működik ez az egész...

 

Hát így működik ... az első nap Hévízen

Pénteken, mindenféle extra előkészület nélkül 9.10-kor értem a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház főépületéhez. Maszkot fel. Belépve egyből kötelező kézfertőtlenítés és hőmérséklet mérés. Sorszámot kaptam, majd két hölgyhöz irányítottak, ahol kitöltöttünk egy 14 napig érvényes covid nyilatkozatot.

Nem voltak sokan, bár folyamatosan érkezett 1-1 ember. Gondolom ennek egyik oka, hogy most a Hévízi-tóban való úszkálásra nincs lehetőség. Ez egyébként számomra is vonzó lehetőség lenne, de bízom benne lesz még időm bepótolni. Csupán 1-2 percet kellett várnom, hogy megjelenjen a sorszámom a hívón. A betegirányító pultnál elkérték a beutalóm és a TB kártyám. Felvitték az adataim a rendszerbe, majd az ügyeletes orvos várójához irányítottak. 4-en vártunk. Nagyjából 20-25 perc után jutottam be. Levetkőznöm nem kellett, igaz nem is volt rajtam több réteg ruha, mert szép idő volt pénteken. A doktornő először átvizsgálta az összes ízületet. Nyakkörzés, vállak, karok, hát, térdek, csípő. Úgy tűnt nem tapasztalt komolyabb problémát. Ez után kérdezte meg, hogy mi a panasz. Nyilván elmondtam ... Több típusú kezelést is javasolt, akkor még nem tudtam, hogy miért kérdezi: hogy gyógymasszázs és víz alatti sugármasszázs is lehet-e köztük.  / Ki fog derülni, hogy miért kérdezte! / Persze mindent kértem, ha már lúd, legyen kövér alapon. Ami viszont az első lépés, sétáljak fel a röntgenbe, mert szüksége lenne néhány felvételre a gerincemről. Végre valaki, akit tényleg a belső értékeim érdekelnek! Szerdán pedig vár vissza, addigra meglesz a felvétel.

Tehát séta az 1. emeletre ... nem telt bele fél óra és el is készült a röntgenfelvétel. ... Séta vissza a betegirányítóhoz. Elkérték a doktornő által kiírt kezelések listáját és elkezdték beosztani az időpontokat ...

 

Így lett kezelőlapom!

3. stádium: Kiváltottam a receptet, ami nem is recept

A betegelőjegyzésnél, még a vizsgálat napján, az előző ... rész folytatása:

  • Első kérdés: Mikor kezdeném a kezeléseket?  - Legyen mondjuk a következő péntek, az megint szabadnap.
  • Járok-e dolgozni? Mennyire korai időpontokra legyek beosztva? - Járok dolgozni, tehát minél korábbra. Ezzel gyanítom odavágtam a késői ébredéseknek a következő hetekre. :(
  • Férfi vagy női masszőr? - ???? Hát ... itt egy pillanatra azért elbizonytalanodtam, de végül is mindegy, leginkább hasson.
  • Kérem-e az összes kezelés? - Hogyhogyhogy???

Mert a gyógytorna és az elektroterápiák ingyenesek, de a gyógymasszázs és a víz alatti sugármasszázs "TB támogatott", de fizetős kezelés. Na itt esett le (!), hogy, miért kérdezhette a doktornő, hogy: felírhat-e gyógymasszázst és víz alatti sugármasszázst?. Tehát: a masszázs darabja 900 a víz alatti kezelésé 700, mármint Forint. Az lett, hogy a masszázst mindet kértem, de mivel bízom benne, hogy a víz alatti masszázst idővel felválthatják más gyógyvizes terápiák -  mondjuk egy kis úszkálás - , így abból egyelőre 10-et kértem csak.

És ekkor jött egy nagyjából 10 perces várakozás, amíg figyeltem, hogy a hölgy fénysebességgel pötyögteti a kezelési időpontokat és osztja be két naponta a kezeléseket, mert hogy a javaslat szerint egy nap kezelések, másnap pihenőnap. Hétvégén nem kell jönni.

Íme tehát várható gyötrelmeim avagy gyönyöreim listája! - ez még nem eldöntött kérdés

                   

 

Jóváhagytam, aláírtam, kifizettem. 20.500 lett a 15 masszázs és a 10 vízsugár, a többi ugye ingyenes. A papírok alapján március 5-én megyek először és jelen állás szerint április 9-ére van beírva az utolsó időpontom. Szóval nagyjából 1 hónapig kell korán kelnem. Pffff! A korai időpont egyébként azt jelenti, hogy a legkorábbi kezeléseim 7.00-kor vannak, hétfőn és szerdán már 9-re, pénteken pedig 9.45-re végzek. Így bár néhány órát le kell majd pluszban dolgoznom, de még melózni is be tudok menni. - Még szerencse, hogy rugalmas a főnök! - Legalább is ez a terv. Mondjuk a férjemmel még lesz egy köröm, hogy akkor most 1 hónapig ő intézi mindkét gyereket reggel.

 

Megérte-e elmenni Kinesio-Laborba?

4. stádium: A barátoknak mindig vannak "jó" ötletei

Az az igazság, hogy eszem ágában sem volt semmiféle laborba menni, meg a mozgásomat analizáltatni, de nekem is vannak barátaim. És amikor az egyik megtudta, hogy a derekam miatt Hévízre fogok járni, elkezdett rábeszélni, hogy menjek el a Kinesio-Laborba, mert idézem:

„jó buli, tök érdekes és többet megtudok belőle a testemről, mint holmi röntgennel meg némi karkörzéssel”.

Szó-szót követett én pedig kedden 11.30-kor a Festetics Fürdőház Kinesio-Laborjában találtam magam. Na jó, előtte azért felhívtam őket, hogy megyek.

Hát először is, tényleg „bulis volt”, és valóban sokkal több dolgot (ami a testzsír százalékot illeti talán kicsit többet is) megtudtam a testemről úgy általában, amit akárcsak gondoltam volna. Ráadásul nagyon kulturált és barátságos környezetben, elég profinak tűnő gépekkel. Plusz pont, hogy bárki besétálhat ezekre a vizsgálatokra, viszont az eredmény, felkerül az online térbe, így azt később bármelyik doki meg is nézheti.

Ami az eredményemet illeti nem szeretném kiteregetni a „szennyest”, de kiderült például, hogy a jobb lábam fél centivel rövidebb. - Hogy mi van??? - Azért ez az infó így 40 év távlatában meglepett, de végül megnyugtattak, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem áll két lábbal a földön. Viszont az is kiderült, hogy a gerincemben van egy kis csavarodás és a hátizmaim finoman szólva is gyengék. Meg nem mulasztották el közölni, hogy: 6 kg zsír le, 2 kg izom fel, szóval valahogy kénytelen leszek beiktatni a munka-gyerekek-háztartás-férj-barátok-elég alvás sokszögbe némi sporttevékenységet.

Tádámm!!! Ez például itt az én hátam és gerincoszlopom – lehet van még, aki szereti az ilyen futurisztikusnak tűnő dolgokat.

Viszont ez a szolgáltatás nem ingyenes. A nagyjából 1 órán át tartó, ha jól számolom 6 különböző vizsgálat összesen 18.000 forintomba fájt.

Még egy kis kiegészítő infó: szerdán visszamentem a röntgen leletem miatt a doktornőhöz és kiderült, hogy szerencsére a röntgenvizsgálat negatív, tehát kóros elváltozás a csigolyáimban és a porcokban nincs.

Próbáltam a két vizsgálat eredményét lefordítani magamnak. Mozgásszegény életmód, téli bezártság, rengeteg laptopozás, homo office, stessz = egyre súlyosbodó letapadt izmok a vállamban, hát és derékfájással megspékelve. Na így vagyok most. Meglátjuk a kezelések és reményeim szerint egy kis életmódváltás mit javít a helyzeten.

 

A kezelésekről terveztem hogy írok, de volt pénteken egy megdöbbentőbb élményem

Én a Fedett Fürdőben, ahol a kezelések zajlanak, nem ismerek senkit. A vizsgálatok alkalmából csak néhány emberrel kellett beszélnem, de ez pénteken gyökeresen megváltozott. Csak lassan adagolva esett le, hogy akármerre mentem, mindenki köszönt, mosolygott. Amikor (több alkalommal is) útbaigazítást kértem - mert a 4 kezelésem az épület 3 különböző pontján van -, hogy mit, hol találok, mindenki türelmesen és kedvesen elmagyarázta. A gyógytornász, a masszőr és a hölgyek, akik a vízsugármasszázst és az elektroterápiás kezelést csinálták aranyosak, segítőkészek voltak. A kezelések előtt kivétel nélkül türelmesen kikérdezték a panaszaimat, és elmondták mit csináljak, mi fog történni, mire számítsak. Amikor eljöttem az utolsó kezelésem után még szép hétvégét is kívántak.

A barátnőmnek délután szinte többet beszéltem erről az élményről, mint magukról a kezelésekről. Ő mondta, hogy akkor most EZT írjam meg. Mert igaza van: "Szomorú, hogy manapság ez ekkora öröm és hírértékű, és nagyon kevesen veszik a fáradtságot, hogy olyat írjanak le, ami másnak dicséret." Megdöbbentő, hogy feltűnik, ha kedvesek és figyelmesek vagyunk egymáshoz, szomorú, hogy ez nem evidens. Azt még nem tudom, hogy a kezeléseknek milyen lesz a hatása, de az biztos, hogy az ott dolgozó emberek hozzá(m)állása nagyon jó érzéssel töltött el.

 

EDDIG CSAK NÉHA FÁJT A HÁTAM, MOST MÁR SZINTE MINDIG

5. stádium, mikor a gyógytornász és/vagy a masszőr megtalálja AZT! a pontot a derekadon, és rájössz nem is fájt ez eddig ennyire

Reggel 7-kor nagyjából 25 perc gyógytorna, utána kábé ugyanennyi gyógymasszázs, aztán 15 perc víz alatti sugármasszázs és 15 perc interferencia. A harmadik naptól ez kiegészült 10 perc ultrahanggal is.

9 óra magasságában, mikor elhagyom a Fedett Fürdőt még minden szép és jó, aztán délutánra - még inkább estére – eluralkodik az izomláz az egész hátamon. De az az igazság, hogy erre felkészítettek. Senki nem felejtette el ugyanis megemlíteni, hogy bizony a kezelések után nem ártana pihenni ... tehát az, hogy én még utána jó pár órát lenyomok a laptop előtt talán nem a legjobb döntéseim egyike. A férjemnek biztos lennének további tippjei is.

Fogalmam sincs, hogy melyik kezelés mennyire hasznos (biztos mindegyik az), viszont azt egyértelműen éreztem, amikor a gyógytornász addig-addig kereste a megfelelő pozíciót, amíg megtalálta azt a pontot, ahol bizony megjelenik a szúró fájdalom. Mentségére legyen mondva, utána addig kereste a megfelelő, nyilván legkifacsartabb gyakorlatot, hogy azt is megtalálta, mit kell csinálnom rendszeresen, hogy javítsunk a helyzeten. A masszőrnek még ennyi sem kellett. Egyszer csak hangos jajveszékelésbe kezdtem, amire ő örömmel konstatálta, hogy ez nagyon jó, mert akkor itt most még nyomkodja egy kicsit. Nem volt őszinte a mosolyom. Főleg, hogy egyáltalán nem is bírtam mosolyogni. Viszont utána! Az jó volt!!

Most aztán egyrészt várom a kezelést, mert tudom jobb lesz, másrészt meg félve gondolok rá, hogy azért kell kora reggel felkelnem, hogy 15 napon át, naponta többször is sor kerül fájó pontjaim nyomkodására.

 

Mivel a napok egyhangúan telnek – korai kelés, kezelések, meló, család, diéta, hátfájás … így inkább arról írok most pár bejegyzést, hogy melyik kezelésen mi történik velem.

1. Mikromasszázs, avagy haditechnológiával a fájdalom ellen

Az ultrahangról - főleg annak, aki (vagy akinek a párja) volt már terhes - leginkább egy képalkotó gép jut eszébe, amin cuki lábacskákat és kezecskéket lehet nézegetni. Na amit most én kapok: terápiás ultrahang, az nem ilyen, bár kétségtelenül vannak hasonlóságok. Például itt is bekentek valamivel ( olaj szerű anyagnak tűnt ) , ami rendkívül hideg volt, főleg annak fényében, hogy 10 perccel előtte még a kb 35 fokos gyógyvízben masszíroztak. Mivel a derekam kezelik, így nyilván hason feküdtem, és egy kisebb fém eszközzel körözött a hölgy a derekamon. Fémes nyomáson kívül nem különösebben éreztem semmit, leginkább csak egy kis melegséget pár perc elteltével, így ha nem csak 10 perc lett volna az egész, akár pótolhattam is volna egy keveset a reggel elmaradt alvásból. A hölgy egyébként azt mondta, hogy azért jó, mert a mikrorezgésekkel, amiket hanghullámokkal hoznak létre, egészen mélyre tud hatolni, és izomlazító hatást ér el. Plusz olyan, mint egy mikromasszázs. Állítólag fájdalomcsökkentő hatása is van, de ezt csak hosszabb távon fogom tapasztalni. Viszont egy barátnőm mondta, hogy zsírbontásra is alkalmas, szóval lehet rossz irányba fekszem azon az ágyon?

Azóta rádöbbentem, hogy van ilyen fogkőeltávolítási eljárás is, sőt egyszer egy arckezelés alkalmával az arcomon is használták, amikor állítólag valami szuper hatóanyagú krémet masszíroztak a bőrömbe. Szebb mondjuk attól sem lettem, de tény, hogy jó érzés volt.

Mivel a férjemmel is szoktam beszélgetni, így érdekességképp azt is megtudtam, hogy az ultrahangot az első világháborúban franciák fejlesztették ki, hogy a felszínről tudják felderíteni az ellenséges német tengeralattjárókat. És ez a hangrezgéseken alapuló cucc, nem más, mint a szonár (sonar).

 

Minimum 2 hétre tuti odavágtak a kezeléseimnek :(

Szóval ez történt:

Hétvégén beütött a krach! 3 nappal később: teszt. – Terhességi?? – Hülye vagy?? Korona! – Eredmény: „két csík” + !! ☹ - Szóval két hétig biztosan nem mehetek még Hévíz közelébe se, mert karanténba kerültünk családilag. Mi van ebben az esetben? Felhívtam a betegirányítót, készségesek voltak. Kitörölték az összes kezelésem (egyelőre csak) a következő két hétre. Na de mi lesz most? ... Az lesz, hogy a kezelések április 9-én jártak volna le, viszont a kezelőlapon van egy lejárati dátum, ami április 29. Eddig nem gondoltam bele, hogy ez miért lehet fontos, de most egyből értelmet nyert. A kezeléseket ugyanis lehet halasztani, tolni, ha valami közbejön. Hát ilyen az, amikor közbejön.

Teendőm: Amikor legközelebb tudok majd menni az időpontomra, beállok majd szépen a sorba, és a törölt időpontok helyett kapok újakat, csak annyi a lényeg, hogy április 29-ig tudjam befejezni.

Mára tehát ennyi.

 

Ha már kezelésre nem járhatok - de amúgy köszönöm, jól vagyok - leírom milyen a másik elektroterápiám.

2. Az interferencia nem csak az, amikor „fut a kép”

Az ultrahang kezelés mellett interferencia kezelést is kapok. Az interferenciáról két dolog ugrott be: a középiskolai fizika órák és valamilyen hullámok, de ezekből már akkor sem sokat értettem, meg amikor tévéfelvételre kellett mennem, és az operatőr azt kérte, apró fekete-fehér mintás ruhát semmiképp se vegyek fel, mert „gerjedni” fog a kép.

Amikor hason fekve elhelyezkedem az ágyon a kis kezelőfülkében - aminek hatalmas ablakából a parkra látni -, a fizika órákból meg az „atyai tanácsokból” már csak kábé annyi ugrik be, hogy az áram veszélyes, nem nyúlkálunk hozzá. Ehhez képest, 15-20 percen keresztül masszívan érzem, hogy áramot vezetnek a derekamba. Nagyjából 65 milliampert. Ez később lett 90 is.

Folyamat! Fülkébe be, derék szabaddá tétele, hasra vágódás az ágyon. Fizikoterapeuta megállapítja, hogy a fehérneműt sokkal!! lejjebb le kell húzni. Ekkor nagyon örülsz, hogy 1 személyes a kezelőfülke és nem lát senki más. Azt érzem, hogy a derekamra kellemesen meleg ruhákat helyez. Csak sejtem, hogy erre kerülnek rá azok a tappancsok, amik leadják az áramot. Végül még néhány súlyosabb párna szerű dolog, talán nehezéknek, vagy szigetelésként. (??) Aztán áramot bele!

  • Érzi?
  • Nem!
  • És most?
  • Igen, bizsereg!
  • Akkor jó, adok még egy kicsit, szóljon, ha már úgy érzi ne erősítsem tovább.
  • Elég lesz!
  • Később visszajövök, mert hozzá lehet szokni, és akkor erősítünk.
  • Köszönöm!

És pár perc múlva tényleg visszajön, és tényleg teker még egyet, és én tényleg nem halok meg.

Fekszem csendben, a derekamon furcsa meleg bizsergető érzés és ez állítólag nagyon jó fájdalomcsillapító hatású.

Csend, fájdalomcsillapítás, felvillanyozó élmény. Van, ami felbecsülhetetlen. Minden másra ott a Master Card...

 

Ismerős arcok mindenütt

6. stádium, amikor már „hazajársz” a kórházba

Újra egyhangúan telnek a napok. 7-kor víz alatti nagyon kellemes sugármasszázs, majd gyógytorna (amiért nagyon hálás vagyok, mert szerintem nagyon jó és nagyon hatékony), elektroterápiák és végül a megváltó masszázs. Az arcok már ismerősek. Nem csak a gyógytornászoké, masszőröké és fizikoterapeutáké, de a betegtársakkal is folyton összefutunk a várókban, folyosókon. Ismerősként mosolygunk össze, köszönünk egymásnak reggelente és konstatáljuk, hogy még mindig itt vagyunk, egy cipőben járunk.

A derekam fáj, de a hátamon az izmok sokat lazultak. Leginkább izomláz szerű fáradtság, amit délutánonként érzek. A szokásos derékpanaszok ritkábban jelentkeznek, bár nem múltak még el teljesen. Továbbra is bizakodva várom a tó nyitását, hogy úszhassak a meleg vízben.

Kaptam ugyanakkor néhány kérdést azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell elmenni az ilyen kezelésekre, mivel kell készülni, hogyan kell felöltözni, magunkkal vinni, szóval legközelebb ezt írom majd meg.

 

Kórházdivat

... avagy az nekünk a "kendő", ami a tavasoknak a "karika"

Aki szereti a csini kiegészítőket, csajos cuccokat, menő cipőket, ezeket mind hagyja otthon, ha kezelésekre jár. Itt győz a józan ész és a praktikum. A kezelések között többnyire nincs sok idő átsétálni egyik helyiségből a másikba, és mivel a legtöbb helyen inkább többé, mint kevésbé le kell vetkőzni, így kétszer is meggondoljuk mit hagyjunk még otthon.

Jó hír, hogy április 10-ig van ruhatár, ami ingyenes, és elnyel minden nagykabátot, vastag pulóvert így ezek cipelésétől meg lehet szabadulni … rossz hír, hogy az időjárás nem a 10-i dátumhoz igazítja a jó időt. De egyébként az épületben mindenütt kellemesen meleg van, így egyértelműen elég egy kényelmes, gyorsan le- és felvehető sportcipő, pamut melegítő/edző nadrág és póló. Vizes kezelések esetén persze elengedhetetlen a fürdőruha és törölköző, így velem együtt sokan kisebb sporttáskával mászkálnak ide-oda.

Minden kezelőhelyiségben le kell venni a cipőt. A fülkés kezeléseknél van öltözésre kialakított sarok, akasztó, szék, a csoportos helyiségekben - mint például a gyógytorna – pedig öltöző, szekrényekkel. Ha nagyobb öltözést rendeznénk, mert mondjuk kezelés után kiskosztümben és full sminkben szeretnénk kisétálni az ajtón, az sem gond, ugyanis – az általános magyar kórházképtől eltérően - bármily meglepő a mosdó (és más helyiségek is) tágas, világos és rendkívül tiszta. És minden IS van benne. WC papír, szappan, fertőtlenítő, kéztörlő, világítás, tükör, ülőke, szemeteskosár, szóval na ... teljesen rendben van.

 

Gyűrve vagy élére hajtogatva két dolog van mindenki kezében: kezelőkendő és kezelőlap

A kezelőkendőt már az "első lélegzetvétel előtt" be KELL szereznie. 400 egész forintért vásárolható a kórház több pontján és mindenhová (kivéve mondjuk vízbe) magunkkal kell vinni, mert erre kell ülni, feküdni. Nagyjából 200*100 cm nagy és gyanítom nem sok természetes anyag van benne, mert a teljes 5 hetet simán átvészelte. Több színben is kapható: zöldet, kéket, sötét pirosat tuti láttam, de rémlik, hogy valakinél mintha sárga lett volna. Nem mintha egyébként ez bármit is számítana. Viszont egyértelműen jó érzés, ha más után kell ráfeküdnöd az ágyra, amin kezelnek, hogy a saját kendődre fekszel.

Még egy kis praktikum nőtársaimnak: a gyógytorna nagyon jó, de olyan mozdulatokat kell tenni a legkülönbözőbb pozíciókban, hogy a póló inkább legyen hosszabb és kevésbé kivágott. Aki már próbálta a gyógytornát merevítős melltartóban, nagy eséllyel inkább beszerez egy a nélkülit vagy sportmelltartót a következő alkalomra. És tarkónál hosszabb hajjal hajgumi vagy csat nélkül el se induljunk, főleg ha vizes vagy iszapos kezelésünk is van.

 

Itt a vége?

7. stádium, mikor végleg bedobod a törölközőt (= kezelőkendőt) a kukába

Elérkezett az utolsó kezelési nap, és az azt követő orvosi vizsgálat. A derekam, hátam fáj, szinte minden délután és este. Viszont sokkal könnyedebben hajolok, mozgok úgy általában. A hátizmaimnak egyértelműen jót tett az elmúlt néhány hét még akkor is ha nem ártott volna délutánonként többet pihenni az ülőmunka helyett. A tó még nem látogatható, így az úszkálások a gyógytóban fakultatív lehetőséggé váltak és valószínűleg majd csak nyáron tudom megvalósítani. Nem mondom, hogy nem fog egyszerűsödni az életem attól, hogy nem töltök heti három reggelt a hévízi kórházban, de valójában arra jutottam, hogy ha nem is ilyen intenzitással, de rendszeresen szükség lenne arra, hogy foglalkozzam a testem egészségével. Belegondolva: néhány hét is elég volt ahhoz, hogy az életem normál menetéhez tartozzanak ezek a reggeli kezelések, így most még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy hosszabb távon is meg lehetne oldani, hogy eljárjak vagy tornázni és/vagy masszázsra, plusz úszni mondjuk. A doktornő azt mondta, hogy szépen javultak az ízületek, szebben mozognak, de várjak még néhány hetet, hogy levonjam a saját következtetéseimet az eredményességet illetően.

 

Néhány hét múlva

Be kell látnom nem vagyok túl kitartó típus. A diétát elég szépen tartottam az elmúlt hetekben, de sajnos a torna, amit otthon is rendszeresen folytatni kellene - a hosszú távú tünetmentesség elérése érdekében - már más tészta. Próbálkoztam, csinálgattam, de valahogy napról-napra apránként kopott ki sajnos a mindennapokból. Erre nem lehetek büszke. Az eredmény minden esetre az, hogy fogytam is, erősödtem is. A mérleg úgy 4 kg mínusz, ami amúgy megfelel a Kinesio-Laboros elvárásnak, de én a testzsír, testizom összetételt nem tudom számolni.

A derekam azonban fáj. Furcsa, de egyáltalán nem akkor, amikor régebben. Nem arról van szó, hogy mondjuk lehajolok és utána ne tudnék kiegyenesedni, mert ez most tökéletesen működik, hanem úgy általában fáj. Mintha megerőltettem, meghúzódott volna és nem akarna elmúlni a fájdalom.

Elfelejtettem ugyanakkor leírni a legutóbbi alkalommal, hogy a doktornő felírt nekem egy krémet, amit a gyógyfürdő patikájában készítenek. Ez amolyan saját márkás termék, és azért kaptam, hogy még néhány hétig kenegessem a derekam lefekvés előtt. Ahogy néztem egy csomó számomra ismeretlen összetevőből, meg gyógynövénykivonatokból áll. Na ezt azért betartom. Adok még egy esélyt az időnek, aztán kiderül mi a végkövetkeztetésem.

 

2 hónappal később

Sikerült! Igen, valóban.

A derékfájás egy idő után szinte észrevétlenül elpárolgott, itt maradt viszont a derekam, ami MOZOG!

Valahogy a mosogatást persze még mindig nem bírja ;)

... de egyébként visszatértünk a normál 40-es testállapothoz. Nyilván nem fogom ezt követően sem órákon át cipelni a gyereket a hátamon, de legalább nem fognak furcsán nézni rám, ha fel kell állni a padlóról 1 óra közös legózás után. Az úszást azonban nem fogom kihagyni, mert tudom: a hátizmaimat igazából csak az fogja rendbe tenni. Igaz nem újévi, de fogadalmam, hogy eztán szakítok rá időt, hogy rendszeresebben járjak át egyértelműen az úszás kedvéért a Hévízi-tóba vagy ha más nincs, uszodába. 

Mindenkit arra bíztatok, hogy ha bármi hasonló panasza van, tegyen ellene. Nem biztos, hogy mindenkinek ez lesz a tuti megoldás, de ne éljünk együtt a fájdalommal. Nem kell elfogadni, hogy ez a korral jár. Miért ne lehetnénk fitt anyukák, apukák 40 év felett is.

 

 

Köszönöm, hogy elolvastad!

Remélem motiváltalak, vagy egyszerűen csak kaptál tőlem néhány új információt. Szép és mindenféle fájdalom mentes napot neked!

 


Úgy gondoltam, kicsit interaktívabbá is tehetem ezt a blogot. Így ha van kérdésed tedd fel nyugodtan. Nem ígérem, hogy azonnal és mindenre fogok tudni válaszolni, de tehetünk egy próbát! Ha adsz e-mail címet, akkor írok arra, ha nem, akkor majd a Hévíz az élet forrása! Facebook oldalra kiírom a választ.