Élménygyűjtésről szólt a nap.
A római emlékek megismerése – a DA BIBERE feliratú edényke történetével az élen - azonnal mosolyt csalt az arcokra és már meg is volt az alaphangulat.
Harci díszben és tógában lehetett pompázni, és ki ne szeretné egyszer ezt is kipróbálni?
Azután már csak „ szakmáztunk”. Beszélgettünk az egészséges ételekről, rögtönzött kérdés-feleletekkel statisztikát készítettünk a diákokkal a chips fogyasztási szokásaikról. Jó érzés volt,hogy miután bemutattuk az új keszthelyi arany-chips burgonyából készített chipset – só nélkül kóstoltatva- felkiáltás hangzott el: jobb, mint a „zsacskós”! Ez az igazi siker.
A versenyszellemet is inspiráltuk, be lehetett állni Tatár Attila séfúr mellé, aki szintén a VSZK diákja volt kicsit korábban; aki vállalta, most részt vehetett az ő társaságában az alap műveletekben és a főzésben is. A kecsegét megismerni és megszeretni egy pillanat műve volt, a zsálya szedés a múzeum fűszerkertjéből az árparizottóhoz- még az eső elől futva is - jó hangulatban zajlott. No és akkor elérkezett a végén a kóstolás…öröm volt hallgatni a hozzászólásokat! Jó látni a fiatalok érdeklődését az innovatív kezdeményezések iránt, mert a helyszín az újdonság erejével hat, a séf úr kreatív étele és „késének használata” örökre megmarad,a könyvek könyvéből felolvasott részlet örök érvényű, a jó beszélgetésnek még mindig értéke van... hát ez történt a Lukulluszi lakomán HÉVÍZEN!
Szerző: Miklós Beatrix, alelnök, Magyar Gasztronómiai Szövetség
