Az ősi Pannon-tó öröksége

Képzeld el, hogy a Balaton helyén egykor egy hatalmas, ezer méternél is mélyebb tó hullámzott – négyszázszor nagyobb területen! A Pannon-tó története nemcsak lenyűgöző földtani múlt, hanem ma is formáló erejű örökség: ásványkincseink, termékeny talajaink, sőt egyes legendák is innen erednek. Fedezd fel, hogyan változtatta meg a Dunántúlt egy ősi tó, amely örökre nyomot hagyott!

Egy évmilliókon át hullámzó beltenger

A gigászi méretű – legnagyobb kiterjedése idején a Balatonnál több mint négyszázszor nagyobb területű –, egykori Pannon-tó vize évmilliókon (kb. 12 – 8,5 millió évvel ezelőtt) keresztül hullámzott térségünkben is.

A környező hegységek kiemelkedése következtében a víztömeg fokozatosan elzáródott a világtengerektől, vize fokozatosan kiédesedett, majd medencéje lassan feltöltődött üledékekkel.

Elzártságának köszönhetően élővilága egyedi volt, számos bennszülött (endemikus) fajjal.

A Pannon-tó születése: nem egyik napról a másikra

A Pannon-tó tehát nem a semmiből született, nem egy szempillantás alatt jelent meg a Kárpát-medencében: évmilliók alatt, jóval nagyobb víztestekből záródott el, elsősorban a tektonika örökös, lassú táncának és a csapadékviszonyok változásának köszönhetően.

Születése „dátumának” azt tekinthetjük, amikor önálló, a világterektől szinte teljesen elzárt víztestként jelent meg a földtörténet színpadán.

Mély vizek és változatos partok

Mélysége bizonyos helyeken meghaladta az ezer métert, másutt természetesen sekélyebb részek helyezkedtek el: lagúnák, folyódelták és elszigetelt kis tavak változatos vízivilágot hozhattak létre. 

A tó magasabb vízállásainak idején a hegységperemeken sziklás partszakaszok alakultak ki, melyek nyomait sok helyen, például a Keszthelyi-hegységben és a Mecsekben is megtalálták.

A feltöltődés kora – a Pannon-tó „kivonulása”

Nagy kiterjedése és mélysége ellenére a főleg Alpi–Kárpáti hegységperemek felől beömlő folyók, iszonyatos mennyiségű hordalékot szállítva feltöltötték, és kb. 6,5 millió év alatt „lekísérték a színpadról”.

Mit hagyott maga után?

Ebből a hordalékból keletkeztek a ma ismert, javarészt homokból, agyagból és kőzetlisztből álló pannon képződmények – amelyek fontos ásványi nyersanyagokat (pl. kőolajat), illetve víztartó rétegeket is rejtenek – meghatározóak a Dunántúl felszínének jelentős részén, így a Zalai-dombság területén is.

A Dunántúlon számos helyen megtalálható pannon Somlói Formáció agyagmárgás, lemezesen rétegzett kőzetliszt és finom-aprószemű homok üledékein termékeny talaj képződött.

E pannon formáció rétegeiben akár a mondavilágból ismert ún. „tihanyi kecskekörmöt” is megtalálhatjuk, amely valójában egy kagylófaj (Congeria ungalacaprae) koptatott héjmaradványa.

Az utolsó tavak és a búcsú

Érdekesség, hogy a tófeltöltés dandárját elvégző nagyobb folyók irányultsága (ÉNy, É, ÉK felől folytak) miatt a Pannon-tó dél–délkelet felé töltődött fel: gyorsított filmfelvételként elképzelve, mintha kivonult volna mai Magyarország területéről. 

Emiatt kisebb tavak még nagyon sokáig léteztek a mai horvátországi Szlavónia és Észak-Szerbia területén, de ezek – merőben más méretük, jellegük és faunájuk lévén – nem tekinthetők az egykori Pannon-tó utódainak.

Az ősi Pannon-tó öröksége

Képzeld el, hogy a Balaton helyén egykor egy hatalmas, ezer méternél is mélyebb tó hullámzott – négyszázszor nagyobb területen! A Pannon-tó története nemcsak lenyűgöző földtani múlt, hanem ma is formáló erejű örökség: ásványkincseink, termékeny talajaink, sőt egyes legendák is innen erednek. Fedezd fel, hogyan változtatta meg a Dunántúlt egy ősi tó, amely örökre nyomot hagyott!

Egy évmilliókon át hullámzó beltenger

A gigászi méretű – legnagyobb kiterjedése idején a Balatonnál több mint négyszázszor nagyobb területű –, egykori Pannon-tó vize évmilliókon (kb. 12 – 8,5 millió évvel ezelőtt) keresztül hullámzott térségünkben is.

A környező hegységek kiemelkedése következtében a víztömeg fokozatosan elzáródott a világtengerektől, vize fokozatosan kiédesedett, majd medencéje lassan feltöltődött üledékekkel.

Elzártságának köszönhetően élővilága egyedi volt, számos bennszülött (endemikus) fajjal.

A Pannon-tó születése: nem egyik napról a másikra

A Pannon-tó tehát nem a semmiből született, nem egy szempillantás alatt jelent meg a Kárpát-medencében: évmilliók alatt, jóval nagyobb víztestekből záródott el, elsősorban a tektonika örökös, lassú táncának és a csapadékviszonyok változásának köszönhetően.

Születése „dátumának” azt tekinthetjük, amikor önálló, a világterektől szinte teljesen elzárt víztestként jelent meg a földtörténet színpadán.

Mély vizek és változatos partok

Mélysége bizonyos helyeken meghaladta az ezer métert, másutt természetesen sekélyebb részek helyezkedtek el: lagúnák, folyódelták és elszigetelt kis tavak változatos vízivilágot hozhattak létre. 

A tó magasabb vízállásainak idején a hegységperemeken sziklás partszakaszok alakultak ki, melyek nyomait sok helyen, például a Keszthelyi-hegységben és a Mecsekben is megtalálták.

A feltöltődés kora – a Pannon-tó „kivonulása”

Nagy kiterjedése és mélysége ellenére a főleg Alpi–Kárpáti hegységperemek felől beömlő folyók, iszonyatos mennyiségű hordalékot szállítva feltöltötték, és kb. 6,5 millió év alatt „lekísérték a színpadról”.

Mit hagyott maga után?

Ebből a hordalékból keletkeztek a ma ismert, javarészt homokból, agyagból és kőzetlisztből álló pannon képződmények – amelyek fontos ásványi nyersanyagokat (pl. kőolajat), illetve víztartó rétegeket is rejtenek – meghatározóak a Dunántúl felszínének jelentős részén, így a Zalai-dombság területén is.

A Dunántúlon számos helyen megtalálható pannon Somlói Formáció agyagmárgás, lemezesen rétegzett kőzetliszt és finom-aprószemű homok üledékein termékeny talaj képződött.

E pannon formáció rétegeiben akár a mondavilágból ismert ún. „tihanyi kecskekörmöt” is megtalálhatjuk, amely valójában egy kagylófaj (Congeria ungalacaprae) koptatott héjmaradványa.

Az utolsó tavak és a búcsú

Érdekesség, hogy a tófeltöltés dandárját elvégző nagyobb folyók irányultsága (ÉNy, É, ÉK felől folytak) miatt a Pannon-tó dél–délkelet felé töltődött fel: gyorsított filmfelvételként elképzelve, mintha kivonult volna mai Magyarország területéről. 

Emiatt kisebb tavak még nagyon sokáig léteztek a mai horvátországi Szlavónia és Észak-Szerbia területén, de ezek – merőben más méretük, jellegük és faunájuk lévén – nem tekinthetők az egykori Pannon-tó utódainak.

Az ősi Pannon-tó öröksége

Képzeld el, hogy a Balaton helyén egykor egy hatalmas, ezer méternél is mélyebb tó hullámzott – négyszázszor nagyobb területen! A Pannon-tó története nemcsak lenyűgöző földtani múlt, hanem ma is formáló erejű örökség: ásványkincseink, termékeny talajaink, sőt egyes legendák is innen erednek. Fedezd fel, hogyan változtatta meg a Dunántúlt egy ősi tó, amely örökre nyomot hagyott!

Egy évmilliókon át hullámzó beltenger

A gigászi méretű – legnagyobb kiterjedése idején a Balatonnál több mint négyszázszor nagyobb területű –, egykori Pannon-tó vize évmilliókon (kb. 12 – 8,5 millió évvel ezelőtt) keresztül hullámzott térségünkben is.

A környező hegységek kiemelkedése következtében a víztömeg fokozatosan elzáródott a világtengerektől, vize fokozatosan kiédesedett, majd medencéje lassan feltöltődött üledékekkel.

Elzártságának köszönhetően élővilága egyedi volt, számos bennszülött (endemikus) fajjal.

A Pannon-tó születése: nem egyik napról a másikra

A Pannon-tó tehát nem a semmiből született, nem egy szempillantás alatt jelent meg a Kárpát-medencében: évmilliók alatt, jóval nagyobb víztestekből záródott el, elsősorban a tektonika örökös, lassú táncának és a csapadékviszonyok változásának köszönhetően.

Születése „dátumának” azt tekinthetjük, amikor önálló, a világterektől szinte teljesen elzárt víztestként jelent meg a földtörténet színpadán.

Mély vizek és változatos partok

Mélysége bizonyos helyeken meghaladta az ezer métert, másutt természetesen sekélyebb részek helyezkedtek el: lagúnák, folyódelták és elszigetelt kis tavak változatos vízivilágot hozhattak létre. 

A tó magasabb vízállásainak idején a hegységperemeken sziklás partszakaszok alakultak ki, melyek nyomait sok helyen, például a Keszthelyi-hegységben és a Mecsekben is megtalálták.

A feltöltődés kora – a Pannon-tó „kivonulása”

Nagy kiterjedése és mélysége ellenére a főleg Alpi–Kárpáti hegységperemek felől beömlő folyók, iszonyatos mennyiségű hordalékot szállítva feltöltötték, és kb. 6,5 millió év alatt „lekísérték a színpadról”.

Mit hagyott maga után?

Ebből a hordalékból keletkeztek a ma ismert, javarészt homokból, agyagból és kőzetlisztből álló pannon képződmények – amelyek fontos ásványi nyersanyagokat (pl. kőolajat), illetve víztartó rétegeket is rejtenek – meghatározóak a Dunántúl felszínének jelentős részén, így a Zalai-dombság területén is.

A Dunántúlon számos helyen megtalálható pannon Somlói Formáció agyagmárgás, lemezesen rétegzett kőzetliszt és finom-aprószemű homok üledékein termékeny talaj képződött.

E pannon formáció rétegeiben akár a mondavilágból ismert ún. „tihanyi kecskekörmöt” is megtalálhatjuk, amely valójában egy kagylófaj (Congeria ungalacaprae) koptatott héjmaradványa.

Az utolsó tavak és a búcsú

Érdekesség, hogy a tófeltöltés dandárját elvégző nagyobb folyók irányultsága (ÉNy, É, ÉK felől folytak) miatt a Pannon-tó dél–délkelet felé töltődött fel: gyorsított filmfelvételként elképzelve, mintha kivonult volna mai Magyarország területéről. 

Emiatt kisebb tavak még nagyon sokáig léteztek a mai horvátországi Szlavónia és Észak-Szerbia területén, de ezek – merőben más méretük, jellegük és faunájuk lévén – nem tekinthetők az egykori Pannon-tó utódainak.

Tudtad, hogy a Zala folyó egykor a Drávába ömlött, és csak később „találta meg” a Balatont? A Dunántúl vízhálózatának története nemcsak izgalmas földtani kirakós, hanem valódi földtörténeti kalandregény is: medrek vándorolnak, folyók „bekebelezik” egymást, és még a Balaton is csak a legutolsó fejezetben lép színre. Ismerd meg, hogyan formálta át a természet ecsetvonásokkal a térséget – és hogyan lett a Zala a Balaton legfőbb táplálója.

A negyedidőszak és a felszínformálás jelentősége

A 2,58 millió évvel ezelőttől napjainkig tartó ún. negyedidőszakot elsősorban az különbözteti meg a földtörténet korábbi szakaszaitól, hogy az ekkor végbement felszínalakító folyamatok és az általuk létrehozott felszínformák meghatározói a mai földrajzi környezet arculatának.

Így van ez a folyóhálózat fejlődésével kapcsolatban is.

A pleisztocén kor felszínfejlődése

A pleisztocén kor (2,58 – 0,01 millió évvel ezelőtt) egyik legérdekesebb – és a mai vízhálózat, sőt a domborzat szempontjából is sorsdöntő – felszínfejlődési folyamata a folyómedrek vándorlása és a folyóteraszok, hordalékkúpok kialakulása, melyet alapvetően meghatározott az egykoron itt hullámzó, a feltöltődéssel lassan visszahúzódó Pannon-tó (lásd: Az ősi Pannon-tó öröksége).

Az Ős-Duna nyugati vándorlása

A Kárpát-medencében megjelenő Ős-Duna kezdetben az ország nyugati részén kanyarogva folyt a befogadó víztestet jelentő, folyamatosan visszahúzódó Pannon-tóba.

Ezen irányát valószínűleg a pleisztocén elejéig megtartotta.

A Duna irányváltása és következményei

A legnagyobb mértékű és hatású vízrajzi változás a Kárpát-medencében a pliocén–pleisztocén átmenet időszakában zajlott le, amikor létrejött a Duna visegrádi völgyszakasza (ebből fejlődött ki a napjainkban ismert Dunakanyar), amivel a folyó elterelődött a mai Pesti-síkság, tehát az ország közepe felé.

A Duna ilyen mértékű folyásirány-változása óhatatlanul érintette valamennyi korábbi dunántúli mellékfolyóját.

A Zala története: vándorlás és bekebelezés

Sajátosan fejlődött a Közép-Dunántúl vízhálózata, melynek egyik legcifrább története a Zala sorsának (medrének) alakulása. 

A Rába már nagyjából a mai csapásának megfelelő irányban folyt a Kisalföld felé. Kezdetben ebbe torkollott bele a délről északra folyó Ős-Marcal, abba pedig az Ős-Zala.

Ezt a képet „festette át” a természet, ecsetként használva a Zalát.

Egy már nem létező, északról délre áramló folyó (amelynek maradványa a mai vízfolyás Zalaszentgrót és Zalavár közötti szakasza) hátráló eróziós hatása (a vízfolyások a forrásvidékhez közeli, felsőbb szakaszaikon a folyásiránnyal ellentétes irányban törvényszerűen belevágódnak az alapkőzetbe, mint „forró kés a vajba”) elérte az Ős-Zalát – lényegében „megvágta” a völgyét –, így a saját medrébe terelve mintegy „bekebelezte” azt.

A Zala új iránya és a Balaton születése

Ettől kezdve a Zala egy éles kanyarral Türje vonalától dél felé folyt és – Balaton még nem lévén – kezdetben a Drávába ömlött. Majd később a Balaton (a tó összefüggő víztükre mindössze kb. 5000 éves!) majdani vizét befogadó süllyedék fokozatos mélyülése maga felé terelte a Zalát, ami így az utóbbi pár millió évben egy jókora medertáncot lejtve vált a Balatont tápláló, illetve térségünket éltető legnagyobb folyóvá.

Tudtad, hogy a Dunántúl aranyat érő talajai valójában a jégkorszaki szelek ajándékai?

A lösz nem csupán egy poros földtani fogalom, hanem egy olyan „ősi recept”, amelyből a Kárpát-medence egyik legtermékenyebb talaja született. Ahol most szőlőművelés folyik és madarak fészkelnek löszfalakban, ott egykor szélviharok szállították a sárga port – évezredeken át. Ismerd meg, hogyan alakította át ez a különleges üledék a tájat, és miért életbevágó jelentőségű ma is, a fenntartható gazdálkodás szempontjából.

A lösz – amelynek neve a német lose (laza) szóból ered – üledékei a pleisztocén korban (2,58 – 0,01 millió évvel ezelőtt) keletkezett, főként a jégkorszakok idején.

Ez egy finom szemcséjű, sárgás színű üledék, amelyet a szél szállított és halmozott fel több tízezer év alatt. Kialakulásában az egykor Skandináviát beborító jégpajzstól délre található (periglaciális) környezet, a száraz, hideg klíma és a növényzet hiánya játszottak szerepet.

Az időnként tomboló szelek szárnyán idekerült poranyag forrásai a jégkorszaki folyók árterei és a száraz puszták voltak. A lerakódott por idővel meszes kötőanyaggal cementálódott, így alakult ki a lösz, amely jellegzetes függőleges repedésekkel rendelkezik.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a pleisztocén nem magát a jégkort vagy jégkorszakot jelöl. Ezen koron belül voltak eljegesedési fázisok és (akár a mainál is) melegebb periódusok, ezeken belül pedig szintén előfordultak rövid hideg, meleg időszakok.

A táj formálása – a lösz öröksége

A lösz nagyon sajátságos formakinccsel ajándékozta meg a Kárpát-medencét, de főleg a Dunántúlt.

A meredeken leszakadó, akár 10 métert is elérő löszfalak, az egyedi élőhelyet (pl. a védett gyurgyalag, partifecske) is jelentő löszüregek, a szőlőhegyeket barázdáló többszáz éves löszmélyutak és a peremükön foncsorodó gyökerek mind-mind hozzátartoznak a földtörténeti múlt és a különböző földtani képződmények (kőzetek) által meghatározott, a számunkra oly kedves és karakteres tájképhez.

Termékenység és vízgazdálkodás

Löszös területeinken igen termékeny talajok képződtek; egyes termelőink termőterülete is löszfolton található.

Ez a tény már önmagában kitűnő alapját jelenti az itteni gazdálkodásnak, mégpedig nem csupán az üledéken képződött talajok termékenységének (magas humusztartalmának) köszönhetően, de a lösz kitűnő vízháztartása miatt is: ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a függőleges pórusoknak köszönhetően a szárazabb időszakokban is megfelelő mennyiségű víz lehet jelen a talajszelvényben.

Mai párhuzamok – por a Szaharából

Érdekesség, hogy bizonyos értelemben a napjainkban egyre gyakrabban a térségünket is elérő szaharai eredetű, szél által szállított finom poranyag is tekinthető löszképző nyersanyagnak.

Az ősi Pannon-tó öröksége

Képzeld el, hogy a Balaton helyén egykor egy hatalmas, ezer méternél is mélyebb tó hullámzott – négyszázszor nagyobb területen! A Pannon-tó története nemcsak lenyűgöző földtani múlt, hanem ma is formáló erejű örökség: ásványkincseink, termékeny talajaink, sőt egyes legendák is innen erednek. Fedezd fel, hogyan változtatta meg a Dunántúlt egy ősi tó, amely örökre nyomot hagyott!

Egy évmilliókon át hullámzó beltenger

A gigászi méretű – legnagyobb kiterjedése idején a Balatonnál több mint négyszázszor nagyobb területű –, egykori Pannon-tó vize évmilliókon (kb. 12 – 8,5 millió évvel ezelőtt) keresztül hullámzott térségünkben is.

A környező hegységek kiemelkedése következtében a víztömeg fokozatosan elzáródott a világtengerektől, vize fokozatosan kiédesedett, majd medencéje lassan feltöltődött üledékekkel.

Elzártságának köszönhetően élővilága egyedi volt, számos bennszülött (endemikus) fajjal.

A Pannon-tó születése: nem egyik napról a másikra

A Pannon-tó tehát nem a semmiből született, nem egy szempillantás alatt jelent meg a Kárpát-medencében: évmilliók alatt, jóval nagyobb víztestekből záródott el, elsősorban a tektonika örökös, lassú táncának és a csapadékviszonyok változásának köszönhetően.

Születése „dátumának” azt tekinthetjük, amikor önálló, a világterektől szinte teljesen elzárt víztestként jelent meg a földtörténet színpadán.

Mély vizek és változatos partok

Mélysége bizonyos helyeken meghaladta az ezer métert, másutt természetesen sekélyebb részek helyezkedtek el: lagúnák, folyódelták és elszigetelt kis tavak változatos vízivilágot hozhattak létre. 

A tó magasabb vízállásainak idején a hegységperemeken sziklás partszakaszok alakultak ki, melyek nyomait sok helyen, például a Keszthelyi-hegységben és a Mecsekben is megtalálták.

A feltöltődés kora – a Pannon-tó „kivonulása”

Nagy kiterjedése és mélysége ellenére a főleg Alpi–Kárpáti hegységperemek felől beömlő folyók, iszonyatos mennyiségű hordalékot szállítva feltöltötték, és kb. 6,5 millió év alatt „lekísérték a színpadról”.

Mit hagyott maga után?

Ebből a hordalékból keletkeztek a ma ismert, javarészt homokból, agyagból és kőzetlisztből álló pannon képződmények – amelyek fontos ásványi nyersanyagokat (pl. kőolajat), illetve víztartó rétegeket is rejtenek – meghatározóak a Dunántúl felszínének jelentős részén, így a Zalai-dombság területén is.

A Dunántúlon számos helyen megtalálható pannon Somlói Formáció agyagmárgás, lemezesen rétegzett kőzetliszt és finom-aprószemű homok üledékein termékeny talaj képződött.

E pannon formáció rétegeiben akár a mondavilágból ismert ún. „tihanyi kecskekörmöt” is megtalálhatjuk, amely valójában egy kagylófaj (Congeria ungalacaprae) koptatott héjmaradványa.

Az utolsó tavak és a búcsú

Érdekesség, hogy a tófeltöltés dandárját elvégző nagyobb folyók irányultsága (ÉNy, É, ÉK felől folytak) miatt a Pannon-tó dél–délkelet felé töltődött fel: gyorsított filmfelvételként elképzelve, mintha kivonult volna mai Magyarország területéről. 

Emiatt kisebb tavak még nagyon sokáig léteztek a mai horvátországi Szlavónia és Észak-Szerbia területén, de ezek – merőben más méretük, jellegük és faunájuk lévén – nem tekinthetők az egykori Pannon-tó utódainak.

Az ősi Pannon-tó öröksége

Képzeld el, hogy a Balaton helyén egykor egy hatalmas, ezer méternél is mélyebb tó hullámzott – négyszázszor nagyobb területen! A Pannon-tó története nemcsak lenyűgöző földtani múlt, hanem ma is formáló erejű örökség: ásványkincseink, termékeny talajaink, sőt egyes legendák is innen erednek. Fedezd fel, hogyan változtatta meg a Dunántúlt egy ősi tó, amely örökre nyomot hagyott!

Egy évmilliókon át hullámzó beltenger

A gigászi méretű – legnagyobb kiterjedése idején a Balatonnál több mint négyszázszor nagyobb területű –, egykori Pannon-tó vize évmilliókon (kb. 12 – 8,5 millió évvel ezelőtt) keresztül hullámzott térségünkben is.

A környező hegységek kiemelkedése következtében a víztömeg fokozatosan elzáródott a világtengerektől, vize fokozatosan kiédesedett, majd medencéje lassan feltöltődött üledékekkel.

Elzártságának köszönhetően élővilága egyedi volt, számos bennszülött (endemikus) fajjal.

A Pannon-tó születése: nem egyik napról a másikra

A Pannon-tó tehát nem a semmiből született, nem egy szempillantás alatt jelent meg a Kárpát-medencében: évmilliók alatt, jóval nagyobb víztestekből záródott el, elsősorban a tektonika örökös, lassú táncának és a csapadékviszonyok változásának köszönhetően.

Születése „dátumának” azt tekinthetjük, amikor önálló, a világterektől szinte teljesen elzárt víztestként jelent meg a földtörténet színpadán.

Mély vizek és változatos partok

Mélysége bizonyos helyeken meghaladta az ezer métert, másutt természetesen sekélyebb részek helyezkedtek el: lagúnák, folyódelták és elszigetelt kis tavak változatos vízivilágot hozhattak létre. 

A tó magasabb vízállásainak idején a hegységperemeken sziklás partszakaszok alakultak ki, melyek nyomait sok helyen, például a Keszthelyi-hegységben és a Mecsekben is megtalálták.

A feltöltődés kora – a Pannon-tó „kivonulása”

Nagy kiterjedése és mélysége ellenére a főleg Alpi–Kárpáti hegységperemek felől beömlő folyók, iszonyatos mennyiségű hordalékot szállítva feltöltötték, és kb. 6,5 millió év alatt „lekísérték a színpadról”.

Mit hagyott maga után?

Ebből a hordalékból keletkeztek a ma ismert, javarészt homokból, agyagból és kőzetlisztből álló pannon képződmények – amelyek fontos ásványi nyersanyagokat (pl. kőolajat), illetve víztartó rétegeket is rejtenek – meghatározóak a Dunántúl felszínének jelentős részén, így a Zalai-dombság területén is.

A Dunántúlon számos helyen megtalálható pannon Somlói Formáció agyagmárgás, lemezesen rétegzett kőzetliszt és finom-aprószemű homok üledékein termékeny talaj képződött.

E pannon formáció rétegeiben akár a mondavilágból ismert ún. „tihanyi kecskekörmöt” is megtalálhatjuk, amely valójában egy kagylófaj (Congeria ungalacaprae) koptatott héjmaradványa.

Az utolsó tavak és a búcsú

Érdekesség, hogy a tófeltöltés dandárját elvégző nagyobb folyók irányultsága (ÉNy, É, ÉK felől folytak) miatt a Pannon-tó dél–délkelet felé töltődött fel: gyorsított filmfelvételként elképzelve, mintha kivonult volna mai Magyarország területéről. 

Emiatt kisebb tavak még nagyon sokáig léteztek a mai horvátországi Szlavónia és Észak-Szerbia területén, de ezek – merőben más méretük, jellegük és faunájuk lévén – nem tekinthetők az egykori Pannon-tó utódainak.

Képzeld el, hogy ahol ma a Keszthelyi-hegység dolomitos bércei emelkednek, ott egykor trópusi tenger hullámzott. A táj, amit öröknek hiszünk, valójában csak vendég a földtörténet színpadán. Hogyan lesz a trópusok sekély vízéből magyar hegyvidék? Miért repedezik a dolomit? És hogyan hat ez ma a helyi gazdálkodásra? Utazz vissza évmilliókat – egy különleges, kőzetekbe írt történetbe.

A felszín: csak látszólag állandó

Hegység, síkság, sziget, tenger, folyó, tó: csupa olyan fogalom, melyek egy emberi élethez képest tűnnek állandónak, de a Föld szemszögéből némelyikük csupán pillanatokra felvillanó képek.

A bolygónkat felépítő kőzetek folyamatosan mozgásban vannak.

A megfőtt tojáson lévő összetört héjdarabokhoz hasonlatosan a földfelszín egészét kitöltő kőzetlemezek soha véget nem érő utazásban vannak az alattuk lévő képlékeny anyag segítségével.

Bizonyos részeik egymásra, egymás alá torlódnak vagy üledékek felgyűrődésével hatalmas hegyláncokat hoznak létre, de a kőzettömegek lesüllyedésével árkok, akár tavak, sőt tengerek medencei is kialakulhatnak.

Így fordulhat elő az, hogy a felszínből kiemelkedő Keszthelyi-hegység fő kőzetanyagát jelentő dolomit és mészkő egy olyan – innen több ezer kilométerre fekvő – egykori trópusi tenger sekély vizeiben ülepedett le, mely már több tízmillió éve nem is létezik.

Olyan látvány fogadná a képzeletben arra utazót, mint amilyen ma a Bahamák paradicsomi állapotokat idéző térségében tárul elénk.

Északon vulkán, délen trópusi tenger emléke

Míg a Keszthelyi-hegység északi tömbjét a fiatal (mindössze néhány millió éves) vulkanikus kőzetek határozzák meg, addig délen (így Rezi, Cserszegtomaj közelében is) javarészt jóval idősebb, a fentebb említett trópusi tengerekben keletkezett dolomitot találunk.

Az Alpokban is nagy területen előforduló ún. Fődolomit képződményei mellett foltszerűen találjuk meg a több mint 200 millió éve képződött Rezi Dolomitot.

A Keszthelyi-fennsíkot észak–déli irányú völgyhálózat és mikrotektonikus törésvonalak szabdalják. A sekély termőréteg és a változatos domborzat miatt a terület több mint 70%-ban erdősült.

A karsztos felszín egész évben vízhiányos, sajátos ökológiai jellemzőkkel.

A fennsíkot hegyközi medencék tagolják, és mélytörések határolják (pl. Hévízi- és Edericsi-törés). A szerkezeti vonalak miatt szeizmikusan érzékeny terület.

A mai tájhasználat természeti alapja

A repedezett, aprózódásra amúgy is hajlamos dolomit kőzetanyagának lejtőtörmelékén kialakult talajok jelentik az itteni tájhasználat egyik természeti alapját.

Termelőink közül néhányan a Keszthelyi-fennsík nyugati peremén gazdálkodnak, amely tevékenységet itt alapvetően meghatározza a 350–440 m magas sasbércekből – vetődések által határolt, kiemelkedő rögökből – álló fennsík közelsége.

Képzeld el, hogy ahol ma a Keszthelyi-hegység dolomitos bércei emelkednek, ott egykor trópusi tenger hullámzott. A táj, amit öröknek hiszünk, valójában csak vendég a földtörténet színpadán. Hogyan lesz a trópusok sekély vízéből magyar hegyvidék? Miért repedezik a dolomit? És hogyan hat ez ma a helyi gazdálkodásra? Utazz vissza évmilliókat – egy különleges, kőzetekbe írt történetbe.

A felszín: csak látszólag állandó

Hegység, síkság, sziget, tenger, folyó, tó: csupa olyan fogalom, melyek egy emberi élethez képest tűnnek állandónak, de a Föld szemszögéből némelyikük csupán pillanatokra felvillanó képek.

A bolygónkat felépítő kőzetek folyamatosan mozgásban vannak.

A megfőtt tojáson lévő összetört héjdarabokhoz hasonlatosan a földfelszín egészét kitöltő kőzetlemezek soha véget nem érő utazásban vannak az alattuk lévő képlékeny anyag segítségével.

Bizonyos részeik egymásra, egymás alá torlódnak vagy üledékek felgyűrődésével hatalmas hegyláncokat hoznak létre, de a kőzettömegek lesüllyedésével árkok, akár tavak, sőt tengerek medencei is kialakulhatnak.

Így fordulhat elő az, hogy a felszínből kiemelkedő Keszthelyi-hegység fő kőzetanyagát jelentő dolomit és mészkő egy olyan – innen több ezer kilométerre fekvő – egykori trópusi tenger sekély vizeiben ülepedett le, mely már több tízmillió éve nem is létezik.

Olyan látvány fogadná a képzeletben arra utazót, mint amilyen ma a Bahamák paradicsomi állapotokat idéző térségében tárul elénk.

Északon vulkán, délen trópusi tenger emléke

Míg a Keszthelyi-hegység északi tömbjét a fiatal (mindössze néhány millió éves) vulkanikus kőzetek határozzák meg, addig délen (így Rezi, Cserszegtomaj közelében is) javarészt jóval idősebb, a fentebb említett trópusi tengerekben keletkezett dolomitot találunk.

Az Alpokban is nagy területen előforduló ún. Fődolomit képződményei mellett foltszerűen találjuk meg a több mint 200 millió éve képződött Rezi Dolomitot.

A Keszthelyi-fennsíkot észak–déli irányú völgyhálózat és mikrotektonikus törésvonalak szabdalják. A sekély termőréteg és a változatos domborzat miatt a terület több mint 70%-ban erdősült.

A karsztos felszín egész évben vízhiányos, sajátos ökológiai jellemzőkkel.

A fennsíkot hegyközi medencék tagolják, és mélytörések határolják (pl. Hévízi- és Edericsi-törés). A szerkezeti vonalak miatt szeizmikusan érzékeny terület.

A mai tájhasználat természeti alapja

A repedezett, aprózódásra amúgy is hajlamos dolomit kőzetanyagának lejtőtörmelékén kialakult talajok jelentik az itteni tájhasználat egyik természeti alapját.

Termelőink közül néhányan a Keszthelyi-fennsík nyugati peremén gazdálkodnak, amely tevékenységet itt alapvetően meghatározza a 350–440 m magas sasbércekből – vetődések által határolt, kiemelkedő rögökből – álló fennsík közelsége.

• Nevezés lezárása: 2026. február 19. 24:00
• Regisztrációs díjak befizetése, a számla kiállításától számított 48 óra, de legkésőbb 2026. február 24. 24:00
• 2026. február 25. résztvevők számára hírlevél megküldése a szakaszos indulási időpontokkal, rajtsorszámmal és a parkolásra jogosító behajtási engedéllyel
• 2026. február 28. 8:00 - 11:00 szakaszos időbeosztásban rajtcsomag átvétel a Regisztrációs zónában
• 2026. február 28. 9:00 - 12:00 szakaszos versenyindítás a Hévíz-patakon a zsilip után, a Rajtzónában
• 2026. február 28. 14:00 - az evezős verseny limitideje a fenéki kiszállónál
• 2026. február 28. 14:30 - az utolsó futás indítás Fenékpusztánál a Váltó depóból
• 2026. február 28. 16:00 - a futás limitideje a Célzónába
• 2026. február 28. 16:00 – várható ünnepélyes eredményhirdetés a Célzónában – időpontja az utolsó versenyző célba érkezésétől függően változhat

Nevezési kategóriák és árak

• Egyéni nevezés saját eszközzel – 12.100 HUF
• 2 fős csapat nevezés saját eszközzel - 20.600 HUF
• 2 fős csapat nevezés kenubérléssel - 20.600 + 20.000 HUF
• 3 fős csapat nevezés saját eszközzel - 29.000 HUF
• 3 fős csapat nevezés kenubérléssel - 29.000 + 20.000 HUF

A 2025-ös első helyezetteknek a 2026-os versenyre ingyenes regisztrációt adunk ajándékba. Minden versenyzőnek, aki már ötödik alkalommal vesz részt a megmérettetésen meglepetés ajándékkal készülünk.

A nevezés szempontjából nem számít, hogy nő vagy férfi/vegyes csapat indul, a díjazásnál viszont külön kategóriaként értékeljük őket. A versenyben a csapattagok együtt indulnak és együtt kell, hogy beérkezzenek a célba. A csapat minden tagjának kötelező a teljes szakaszt teljesítenie. A csapattagok egy eszközt használnak.

Azok számára, akiknek a kenut a szervező biztosítja, minden kenu a verseny indulási helyszínén, rajtszámozással a szervező által elő lesz készítve. A szervezőtől bérelt kenu díja, ami 20.000 Ft / eszköz, tartalmazza a hajó, az evezők, a mentőmellények és egy vízhatlan zsák vagy hordó bérleti díját.

Azok, akik saját eszközzel érkeznek a versenyre, a versenyt megelőző körlevélben megkapják az indulási időpontot és a vízi eszközök helyszínre szállításának módját és idejét. Az ő esetükben a rajtsorszámok hajóra helyezése a rajtzónában történik meg.

Ki nevezhet, ki vehet részt a versenyen?

A versenyre bárki nevezhet, aki:

• elmúlt 18 éves
• tud úszni
• a megadott határidőig elküldi nevezését és befizeti a nevezési díjat
• betartja a tisztességes és sportszerű versenyszabályokat
• a rajtcsomag átvételekor kitölti és aláírásával hitelesíti a felelősségvállalási nyilatkozatot
• rendelkezik saját, versenyre alkalmas vízi eszközzel (kenu, kajak, SUP) vagy a szervezőtől kenut bérel
• a versenyen önállóan nem nevezhet, de részt vehet 14. életévét betöltött gyermek, amennyiben a versenyen egy érte felelősséget vállaló felnőttel együtt, csapatban versenyeznek és egy kajakban vagy kenuban eveznek. Továbbá a kenuban/kajakban maximum egy 14-18 év közötti gyermek tartózkodhat. A versenyben tehát olyan 3 fős csapat nem vehet részt, ahol egy szülő két kiskorú gyermekkel együtt versenyez.

A versenyen nem indulhat, illetve a versenyből a helyszínen is kizárható az a személy, aki:

• nem töltötte be 18. életévét, vagy betöltötte a 14. életévét de nem vesz részt vele együtt legalább az egyik szülő a versenyben
• nem tud úszni
• nem rendelkezik mentőmellénnyel és azt nem rendeltetésszerűen használja az evezéses szakaszon (bekapcsolt állapotban)
• ittas állapotú vagy más tudatmódosító szer hatása alatt áll
• nem tartja be a sportszerű viselkedés szabályait
• mások testi épségét viselkedésével veszélyezteti
• rongálja a természetvédelmi terület értékeit
• nem tölti ki és írja alá a felelősségvállalási nyilatkozatot

Nevezés és nevezési díj fizetésének módjai

Nevezni 2026. február 19. 24.00 óráig lehetséges. Egyrészt az oldal alján található nevezésre kattintva elérhető űrlap minden pontjának maradéktalan kitöltésével, vagy személyesen, munkaidőben (hétfőtől vasárnapig 9.00 - 17.00 között) a Hévízi Tourinform Irodában, ahol munkatársaink veszik fel a szükséges adatokat.

• Az online elküldött nevezéseket követően, 24 órán belül számlát küldünk e-mailben a megadott e-mail címre. A nevezést csak akkor tudjuk elfogadni, ha a versenyző minden kért adatot megad számunkra, szükség esetén telefonon vesszük fel vele a kapcsolatot, hogy egyeztessük adatait.
• A nevezés akkor válik véglegessé, ha a nevezési díj a szervező bankszámlájára megérkezik.
• Személyes nevezés esetén a nevezési díj megfizetése a nevezéssel egy időben történik készpénzben vagy bankkártyás fizetéssel a Hévízi Tourinform Irodában.
• Azokat a nevezőket, akiknek a nevezési díja nem érkezik be határidőig, töröljük a rajtlistából.

A nevezési díj tartalmazza:

• rajtcsomagot ajándékokkal
• garantált befutóérmet a program logójával
• meleg frissítő italt a regisztrációt követően, a Fenékpusztai depóban és a befutóban
• a kiszállónál a saját vízi eszközök őrzését a verseny végéig
• egy tál meleg, tartalmas ételt a célzónában
• időméréshez szükséges eszközt (dugóka) - nevezésenként (csapat vagy egyéni) 1 db
• a szervezőtől bérelt kenu esetén: kenut, megfelelő darabszámú evezőt, mentőmellényeket, hajónként 1 vízhatlan zsákot vagy hordót
• 1 autó számára ingyenes parkolást a verseny számára kijelölt parkolózónában
• a versenyző és kísérői számára, 2db karszalagot, ami feljogosítja viselőjét kedvezményes, a verseny napjára vagy a versenyt követő napra szóló, fürdést is magában foglaló Tófürdő belépőjegy vásárlására
• fotózást, melyek a verseny után ingyen letölthetők
• családias hangulat
• friss levegő, csodás táj, egyedülálló helyszín
• segítőkész önkéntesek
• elsősegély, amire ne legyen szükség
• felejthetetlen élmény

Mit kapsz a verseny előtt?

• Az általad megadott e-mail címre elküldjük a számlát. Fizetéskor kérjük, hogy a megjegyzés rovatba tüntesd fel nevezéskor megadott nevet és/vagy számla sorszámát.
• A verseny előtt küldeni fogunk egy e-mailt, amiben sok hasznos információt megosztunk veled a versenyről, indulási időpontról, rajtbeosztásról.
• Küldünk egy részletes térképet a verseny útvonaláról és a helyszínekről.

Mit ne hagyj otthon?

• futócipőt (váltócipőt, mert előfordulhat, hogy evezés során vizes lesz)
• meleg öltözék (készülj rá, hogy az evezéshez melegebb öltözetre van szükség, mint a futáshoz, van, aki párnát is szokott hozni)
• feltöltött mobiltelefont (lehetőség szerint vízhatlan tokkal)
• ha te hozod a saját SUP-od, kajakod, kenud, akkor azt, és természetesen a hozzá való evezőt és a mentőmellényt
• mivel igyekszünk a rendezvény ökológiai lábnyomát csökkenteni, így saját kulacsban frissítő italt, saját tányért, poharat, evőeszközt
• mivel a befutó a Tófürdő területén lesz és igényelsz majd kedvezményes fürdésre jogosító jegyet így fürdőruhát, törölközőt, papucsot
• váltóruhát (mert mi lesz ha vizes lesz, ha kiizzadsz, ha fázol - március 1-e lesz)

Mire számíthatsz a helyszínen?

Parkolózóna -  nyitás 7.30

Hévízen az Ady Endre utcáról megközelíthető Hévízi-patak mellett ingyenes parkolók állnak a versenyzők rendelkezésére, ez lesz az úgynevezett parkolózóna. Ide csak azzal a csapatonként 1 autóval lehet ingyenesen behajtani, aminek a rendszámát a nevezéskor megadod. A rendszámokat a behajtáskor a biztonsági szolgálat ellenőrizni fogja.

Regisztrációs Zóna - nyitás 8.00

A parkoló hátsó részében a regisztrációs zónában történik majd 2 sátorban a rajtcsomagok átadása-átvétele, a felelősségvállalási nyilatkozatok leadása. Ugyanitt lesz lehetőség a kísérők számára átadni a rajtcsomagban található kedvezményes Tófürdő belépőjegyre jogosító karszalagokat, valamint itt tudjuk biztosítani a rajtnál hagyott csomagok elhelyezését, amiknek az átszállítását biztosítjuk a befutó helyszínére. Egy másik sátorban forró reggeli teát biztosítunk a versenyzők számára, aminek elfogyasztásához kérjük használjátok a saját bögréteket, poharatokat.

A rajtcsomagok átvétele szakaszosan történik. A versenyt megelőző utolsó e-mailben benne lesz, hogy mely rajtszámok mely időpontokban érkezzenek a regisztrációs zónába.

Rajtzóna - 9.00 - 12.00

A rajtzónában csak a versenyzők és a szervezők tartózkodhatnak. A rajtzónában lesznek elhelyezve a vízi járművek, illetve ide kell hozni a saját eszközöket. A bérelt kenuk rajtszámmal ellátva, elő lesznek készítve (hajó, mentőmellény, evezők, vízhatlan zsák vagy hordó). A hozott eszközöket a szervezők ellenőrzik és segítenek a rajtszámok felhelyezésében. Az eszközök vízre bocsájtásában a szervezők segítenek, az időmérés a vízre helyezéskor indul. A versenyzőket nagyjából 2 percenként indítják a szervezők. A szurkolók a Hévíz-patak nyugati oldalán nézhetik meg a rajtot. A rajtzónában fotós készít felvételeket a versenyzőkről. A rajtzónában lesz ToiToi. Vízre csak az a versenyző szállhat, aki rendeltetésszerűen felcsatolja a mentőmellényt. Mivel ez nem túravezetővel biztosított könnyű túra, hanem verseny, fokozott a borulás kockázata, ezért a mellény viselése az evezős szakaszon mindenki számára kötelező.

Hévíz-patak a hévízi zsiliptől a fenékpusztai kiszállóig - 9.00 - 14.00

A patakon csak a folyással megegyező irányba lehet haladni. A patak lassú folyású és sekély vizű, de Fenékpuszta felé haladva már elérheti a 2-2,5 métert. Az útvonalon 4 alkalommal lesz terepakadály (híd illetve áteresz), amik alatt egyszerre csak egy versenyző haladhat át. A tereptárgyak alatt előzni tilos és balesetveszélyes! A patakon van lehetőség több helyen is kikötni ha szükséges. Borulás esetén a patak melletti töltésen fog érkezni a segítség, akiknek a telefonszáma benne lesz a rajtcsomagban. A segítő autójában törölköző és meleg pléd lesz. A segítő a beborult csapattagokat a legközelebbi közúti csatlakozásig fogja  elszállítani, ahová már a családtagok be tudnak menni a bajbajutottakért. A patak mellett 3 helyen lesz ellenőrző pont, ahol minden elhaladó csapatot biztonsági okok miatt regisztrálnak. Az evezős szakaszon a patak mellett vagy az egyik hídon, egy helyszínen lesz fotós. (Vízállásfüggő akadály: amennyiben az időjárás úgy alakítja az egyik tereptárgynál /Úsztatómajori híd, kb. 2.4 km-nél/– a magas vízszint miatt – kötelező KÖZBEESŐ HAJÓÁTEMELŐ PONTOT iktatunk be. Ennél a pontnál megállítjuk az időt, kötelezően ki kell szállni és a parton tovább vinni az eszközöket /kb. 10 métert/, majd vízreszállás után ismét elindítjuk az időt. Ha ez a körülmény fenn áll minden eszközzel kötelezően ki kell szállni ennél a pontnál, mivel a híd előtti cső alatt nem lehet a magas vízszint miatt átbújni. Aki ezt mégis megpróbálja az a versenyből kizárásra kerül.)

Fenékpusztai kiszálló - 10.30 - 14.30

A 76-os sz. főút előtt lesz az evezős szakasz vége, ahol megérkezéskor, még a vízen megtörténik a szakaszmérés. A hajók kiemelésében a szervezők segítenek, majd a versenyzők és a szervezők elhelyezik a hajókat egymás mellett a töltés oldalán úgy, hogy azok a töltésen ne akadályozzák a szabad közlekedést. Az evezés limitideje 14.00. Legkésőbb eddig az időpontig el kell jutnia minden csapatnak a kiszállópontra. Aki szeretne idejönni autóval, az a 76-os főút túloldalán tud majd parkolni. A töltésre a verseny ideje alatt felhajtani tilos. A töltésre az utolsó futó elindulását követően azok a járművek hajthatnak fel, akik a kenuk és egyéb vízi járművek elszállítását végzik.

Váltódepó zóna - 10.30 - 14.30

Az evezést követően a depóban indul újra az időmérés. Itt lesz egy sátor, amiben lehetőség lesz igény szerint átöltözni. A depó sátorban meleg teát biztosítunk, valamint lehetőség lesz a futáshoz feleslegessé vált ruhák, eszközök leadására. A sorszámozott csomagokat 14.00 után szállítjuk át a befutó helyszínére, a célzónába. Az utolsó futónak legkésőbb 14.30-kor el kell hagynia a zónát. A zónában a futás elrajtolásánál fotók készülnek. A váltó depónál a főút túloldalán ToiToi lesz. A váltódepóban max. 25 percet lehet eltölteni. 

Futópálya a fenékpusztai váltó depótól a befutó pontig - 10.30 - 16.00

A futás a patak melletti töltésen történik vissza Hévízre. Az útvonalon egy alkalommal rendőri biztosítás mellett kell átfutni a 75-ös sz. főúton (átkelési idő max. 3 perc) A 75-ös főúti kereszteződést követően a patak felett 2 alkalommal kell átfutni, majd a patak keleti  partján a Berki sétaúton ér be az útvonal Hévízre. Áthalad a rajtzónán, a regisztrációs zónán, a parkolózónán, keresztezi az útvonal az Ady Endre utcát, ahol a gyalogátkelőn kell átfutni, biztosítás mellett. A gyalogátkelő után jobbra, a Véderdő irányába indulva a Tó keleti partja melletti erdőben visz az útvonal. A Hévízi Tófürdő területére a Lótusz-terasznál lévő kapun keresztül futnak be a versenyzők, majd a part mellett a strand területére érkeznek meg a befutóba, ahol célfotók készülnek, és minden versenyző megkapja a befutóérmét.

Célzóna - 11.00 - 17.00

A befutót követően a célzónában lesz lehetőség az ide átszállított csomagok átvételére, átöltözésre, mosdó használatára. A strandon álló fedett épületben lesz lehetőség a versenyzőknek meleg levest és péksüteményt fogyasztani (ehhez kérjük mindenki hozzon magával tányért, evőeszközt), valamint csatlakozni a kísérőkhöz, átvenni a fürdőzésre jogosító jegyeket és fürdeni a Tófürdő kinti és benti területén. A díjátadó is itt kerül megrendezésre 16.00-kor. A célzónában "futópont"-on lehet majd közös fényképeket készíteni.

Azoknak, akik nem vásárolnak a Tófürdőbe kedvezményes jegyet, lehetőségük lesz a Tófürdő területén kialakított szurkolói zónákban tartózkodni, de nem fürödhetnek a Hévízi-tóban és nem mehetnek be a Tófürdő központi épületébe. A versenyzőknek és kísérőiknek legkésőbb 17.00 óráig el kell hagyniuk a Tófürdő területét.

Egészségbiztosítás a helyszíneken:

A verseny helyszínén mentőkocsi állomásozik mentőorvossal, amely a főszervező telefonszámán keresztül +36 30 699 1719 elérhető, és mozgósítható. A legközelebbi ambulancia és ügyelet a szomszéd városban, Keszthelyen található (8360 Keszthely, Ady Endre u. 2 , +36 83 311 060). Elérhető segítségnyújtás a központi 112-es hívószámon is.

Azok számára, akik díjazottak, de nem tudják megvárni a díjátadó eseményt, postai úton küldjük meg díjaikat. Amennyiben a mezőny a tervezetthez képest korábban érkezik a célba, úgy a rendezők fenntartják a jogot, hogy az előzetesen hirdetett díjkiosztás időpontját előrehozzák.

A versenyen SI (érzékelős) rendszerű időmérést alkalmazunk. A versenyzők (egyéni, csapat) a verseny ideje alatt kötelesek a rajtszámo(ka)t jól láthatóan, elől viselni, a célba érkezést követően a mérőeszközt leadni. Az eszköz leadását követően tudjuk a teljesítést igazolni, a teljesítési időt az eredménylistában megjeleníteni. Az eszköz elvesztése, le nem adása esetén a versenyző köteles annak ellenértéket (30.000,- Ft) megtéríteni.

Az időmérés a vízreszálláskor indul. A közbeeső hajóátemelő pontnál, Fenékpusztán a kiszállópont és a futás indulás depója közötti "hajórakodási idő",  valamint a 75-ös sz. főúton való áthaladáskor előforduló várakozási idő a versenyidőből jóváírásra kerül.

A szervező a versenyzők számára elegendő számú 3 fős kenut biztosít, melyek egységesen 30 000 HUF / csapat áron bérelhetők a verseny alkalmából. A kenukat a szervező a versenyt megelőzően a helyszínre szállítja és ellátja a rajtsorszámmal. Biztosítja a megfelelő számú evezőt, mentőmellényt és 1 db vízhatlan zsákot vagy hordót, illetve garantálja a kenuk megfelelő állapotát.

Az egyéni versenyzők érkezhetnek saját eszközzel, ami lehet saját vagy egyénileg bérelt SUP, kenu vagy kajak. Azok számára, akik saját eszközt hoznak, a szervező a rajtcsomagban biztosít 1 db rajtszámot, de a versenyzőnek magának kell gondoskodnia evezőről, a kötelező mentőmellényről, valamint igény szerint vízhatlan zsákról/hordóról.

A hajók vízre helyezésében és az elrajtoltatásban a szervező kötelezően részt vesz, segít, épp így a hajók kiemelésében és biztonságos elhelyezésében a váltóponton. A hajók vízrebocsájtása, a hajók kiemelése és elhelyezése a depóban versenyidőn kívül történik.

A fenékpusztai kiszállóban minden vízi eszközt (nem csak a bérelteket) biztonságba helyezünk és a verseny napján, legfeljebb 17.00 óráig őrzünk.

A bérelhető kenukat és a kenuk teljes felszerelését a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, a Vidra Vízitúra és a Kajaksziget biztosítják. Mindhárom szervezet gyakorlott vízitúra szervező a Hévíz-patakon (is), hajóikat rendszeresen használják és karbantartják. Hasonló adottságú 2 és 3 fős kenukkal rendelkeznek. A versenyzők startoltatásában és a kiszállásnál is a Vidra Vízitúra gyakorlott csapata fog segíteni a versenyzőknek.

Általános szabályok

• A REGISZTRÁCIÓ kitöltésével minden induló elfogadja a versenykiírásban foglaltakat, a versenyzési feltételeket.
• Mindenki saját felelősségére indul, az egészségi állapota meg kell, hogy feleljen a versenyen való részvétel feltételének.
• A díjazásra való jogosultság feltétele a vállalt táv teljesítése szintidőn belül, saját lábon.
• A futás közben zenelejátszó használata nem ajánlott, helyette a madárcsicsergés és a szél hangjának élvezete javasolt.
• A futók folyamatos kísérése veszélyes és tilos!
• A versenytávot nem lehet kutyával teljesíteni.
• A Versenykiírás részét képezi a limitidőket tartalmazó táblázat.
• Hulladékok eldobása csak a frissítőpontok közvetlen közelében (5 m-en belül) megengedett.
• A rajtszám elöl viselendő.
• Az útvonalon a közlekedési szabályok betartása kötelező.
• Az esemény helyszínén bármilyen kereskedelmi- és reklámtevékenység csak a szervező előzetes, egyeztetett formában és módon végezhető.
• A rendező szervezési okok miatt fenntartja a jogot, hogy a résztvevők számát korlátozza, a nevezést bármikor lezárja.
• A szervező fenntartja az útvonal, a programok és az időpont változtatásának jogát.
• A rendező fenntartja a jogot, hogy a versenyről és a versenyzőkről fotót és filmet készítsen, melyek a továbbiakban a rendező tulajdonát képezik.
• A nevezés a nevezési díj beérkezésével válik érvényessé.
• Nevezést csak úgy tudunk elfogadni, ha minden kötelező adat kitöltésre kerül: név, számlázási cím, e-mail cím, telefonszám, nevezési kategória.
• Ingyenes parkolást a parkolózónában csak annak az egy autónak tudunk biztosítani, aminek a rendszámát a nevező a nevezéskor leadja, vagy legkésőbb február 25-ig a szervező számára a hevizibivaly@gmail.com címre megküldni.
• A nevezés átruházható, ezt a szervező felé a hevizibivaly@gmail.com címen kell jelezni, legkésőbb 2026. február 25-ig. Ezt követően a nevezésekben módosítást nem áll módunkban elfogadni.
• Amennyiben a versenyző nem tud részt venni a versenyen úgy a nevezést átruházhatja, de a nevezési díjat nem áll módunkban visszafizetni.

Nevezési díjat csak az alábbi esetben fizetünk vissza

• rajtunk kívül álló okokból (pl: Covid-19 vírus vagy egyéb vészhelyzet) a verseny nem rendezhető meg, ezért a program a szervező döntésére elmarad
• amennyiben szélsőséges időjárási körülmények esetén a szervező nem tartja biztonságosnak a lebonyolítást, ezért a verseny nem kerül megrendezésre. (Biztonságos versenyzést még nem veszélyeztető eső, hó, köd esetén a versenyt megtartjuk.)

Tudtad, hogy a Zala folyó egykor a Drávába ömlött, és csak később „találta meg” a Balatont? A Dunántúl vízhálózatának története nemcsak izgalmas földtani kirakós, hanem valódi földtörténeti kalandregény is: medrek vándorolnak, folyók „bekebelezik” egymást, és még a Balaton is csak a legutolsó fejezetben lép színre. Ismerd meg, hogyan formálta át a természet ecsetvonásokkal a térséget – és hogyan lett a Zala a Balaton legfőbb táplálója.

A negyedidőszak és a felszínformálás jelentősége

A 2,58 millió évvel ezelőttől napjainkig tartó ún. negyedidőszakot elsősorban az különbözteti meg a földtörténet korábbi szakaszaitól, hogy az ekkor végbement felszínalakító folyamatok és az általuk létrehozott felszínformák meghatározói a mai földrajzi környezet arculatának.

Így van ez a folyóhálózat fejlődésével kapcsolatban is.

A pleisztocén kor felszínfejlődése

A pleisztocén kor (2,58 – 0,01 millió évvel ezelőtt) egyik legérdekesebb – és a mai vízhálózat, sőt a domborzat szempontjából is sorsdöntő – felszínfejlődési folyamata a folyómedrek vándorlása és a folyóteraszok, hordalékkúpok kialakulása, melyet alapvetően meghatározott az egykoron itt hullámzó, a feltöltődéssel lassan visszahúzódó Pannon-tó (lásd: Az ősi Pannon-tó öröksége).

Az Ős-Duna nyugati vándorlása

A Kárpát-medencében megjelenő Ős-Duna kezdetben az ország nyugati részén kanyarogva folyt a befogadó víztestet jelentő, folyamatosan visszahúzódó Pannon-tóba.

Ezen irányát valószínűleg a pleisztocén elejéig megtartotta.

A Duna irányváltása és következményei

A legnagyobb mértékű és hatású vízrajzi változás a Kárpát-medencében a pliocén–pleisztocén átmenet időszakában zajlott le, amikor létrejött a Duna visegrádi völgyszakasza (ebből fejlődött ki a napjainkban ismert Dunakanyar), amivel a folyó elterelődött a mai Pesti-síkság, tehát az ország közepe felé.

A Duna ilyen mértékű folyásirány-változása óhatatlanul érintette valamennyi korábbi dunántúli mellékfolyóját.

A Zala története: vándorlás és bekebelezés

Sajátosan fejlődött a Közép-Dunántúl vízhálózata, melynek egyik legcifrább története a Zala sorsának (medrének) alakulása. 

A Rába már nagyjából a mai csapásának megfelelő irányban folyt a Kisalföld felé. Kezdetben ebbe torkollott bele a délről északra folyó Ős-Marcal, abba pedig az Ős-Zala.

Ezt a képet „festette át” a természet, ecsetként használva a Zalát.

Egy már nem létező, északról délre áramló folyó (amelynek maradványa a mai vízfolyás Zalaszentgrót és Zalavár közötti szakasza) hátráló eróziós hatása (a vízfolyások a forrásvidékhez közeli, felsőbb szakaszaikon a folyásiránnyal ellentétes irányban törvényszerűen belevágódnak az alapkőzetbe, mint „forró kés a vajba”) elérte az Ős-Zalát – lényegében „megvágta” a völgyét –, így a saját medrébe terelve mintegy „bekebelezte” azt.

A Zala új iránya és a Balaton születése

Ettől kezdve a Zala egy éles kanyarral Türje vonalától dél felé folyt és – Balaton még nem lévén – kezdetben a Drávába ömlött. Majd később a Balaton (a tó összefüggő víztükre mindössze kb. 5000 éves!) majdani vizét befogadó süllyedék fokozatos mélyülése maga felé terelte a Zalát, ami így az utóbbi pár millió évben egy jókora medertáncot lejtve vált a Balatont tápláló, illetve térségünket éltető legnagyobb folyóvá.

Az ősi Pannon-tó öröksége

Képzeld el, hogy a Balaton helyén egykor egy hatalmas, ezer méternél is mélyebb tó hullámzott – négyszázszor nagyobb területen! A Pannon-tó története nemcsak lenyűgöző földtani múlt, hanem ma is formáló erejű örökség: ásványkincseink, termékeny talajaink, sőt egyes legendák is innen erednek. Fedezd fel, hogyan változtatta meg a Dunántúlt egy ősi tó, amely örökre nyomot hagyott!

Egy évmilliókon át hullámzó beltenger

A gigászi méretű – legnagyobb kiterjedése idején a Balatonnál több mint négyszázszor nagyobb területű –, egykori Pannon-tó vize évmilliókon (kb. 12 – 8,5 millió évvel ezelőtt) keresztül hullámzott térségünkben is.

A környező hegységek kiemelkedése következtében a víztömeg fokozatosan elzáródott a világtengerektől, vize fokozatosan kiédesedett, majd medencéje lassan feltöltődött üledékekkel.

Elzártságának köszönhetően élővilága egyedi volt, számos bennszülött (endemikus) fajjal.

A Pannon-tó születése: nem egyik napról a másikra

A Pannon-tó tehát nem a semmiből született, nem egy szempillantás alatt jelent meg a Kárpát-medencében: évmilliók alatt, jóval nagyobb víztestekből záródott el, elsősorban a tektonika örökös, lassú táncának és a csapadékviszonyok változásának köszönhetően.

Születése „dátumának” azt tekinthetjük, amikor önálló, a világterektől szinte teljesen elzárt víztestként jelent meg a földtörténet színpadán.

Mély vizek és változatos partok

Mélysége bizonyos helyeken meghaladta az ezer métert, másutt természetesen sekélyebb részek helyezkedtek el: lagúnák, folyódelták és elszigetelt kis tavak változatos vízivilágot hozhattak létre. 

A tó magasabb vízállásainak idején a hegységperemeken sziklás partszakaszok alakultak ki, melyek nyomait sok helyen, például a Keszthelyi-hegységben és a Mecsekben is megtalálták.

A feltöltődés kora – a Pannon-tó „kivonulása”

Nagy kiterjedése és mélysége ellenére a főleg Alpi–Kárpáti hegységperemek felől beömlő folyók, iszonyatos mennyiségű hordalékot szállítva feltöltötték, és kb. 6,5 millió év alatt „lekísérték a színpadról”.

Mit hagyott maga után?

Ebből a hordalékból keletkeztek a ma ismert, javarészt homokból, agyagból és kőzetlisztből álló pannon képződmények – amelyek fontos ásványi nyersanyagokat (pl. kőolajat), illetve víztartó rétegeket is rejtenek – meghatározóak a Dunántúl felszínének jelentős részén, így a Zalai-dombság területén is.

A Dunántúlon számos helyen megtalálható pannon Somlói Formáció agyagmárgás, lemezesen rétegzett kőzetliszt és finom-aprószemű homok üledékein termékeny talaj képződött.

E pannon formáció rétegeiben akár a mondavilágból ismert ún. „tihanyi kecskekörmöt” is megtalálhatjuk, amely valójában egy kagylófaj (Congeria ungalacaprae) koptatott héjmaradványa.

Az utolsó tavak és a búcsú

Érdekesség, hogy a tófeltöltés dandárját elvégző nagyobb folyók irányultsága (ÉNy, É, ÉK felől folytak) miatt a Pannon-tó dél–délkelet felé töltődött fel: gyorsított filmfelvételként elképzelve, mintha kivonult volna mai Magyarország területéről. 

Emiatt kisebb tavak még nagyon sokáig léteztek a mai horvátországi Szlavónia és Észak-Szerbia területén, de ezek – merőben más méretük, jellegük és faunájuk lévén – nem tekinthetők az egykori Pannon-tó utódainak.

Képzeld el, hogy ahol ma a Keszthelyi-hegység dolomitos bércei emelkednek, ott egykor trópusi tenger hullámzott. A táj, amit öröknek hiszünk, valójában csak vendég a földtörténet színpadán. Hogyan lesz a trópusok sekély vízéből magyar hegyvidék? Miért repedezik a dolomit? És hogyan hat ez ma a helyi gazdálkodásra? Utazz vissza évmilliókat – egy különleges, kőzetekbe írt történetbe.

A felszín: csak látszólag állandó

Hegység, síkság, sziget, tenger, folyó, tó: csupa olyan fogalom, melyek egy emberi élethez képest tűnnek állandónak, de a Föld szemszögéből némelyikük csupán pillanatokra felvillanó képek.

A bolygónkat felépítő kőzetek folyamatosan mozgásban vannak.

A megfőtt tojáson lévő összetört héjdarabokhoz hasonlatosan a földfelszín egészét kitöltő kőzetlemezek soha véget nem érő utazásban vannak az alattuk lévő képlékeny anyag segítségével.

Bizonyos részeik egymásra, egymás alá torlódnak vagy üledékek felgyűrődésével hatalmas hegyláncokat hoznak létre, de a kőzettömegek lesüllyedésével árkok, akár tavak, sőt tengerek medencei is kialakulhatnak.

Így fordulhat elő az, hogy a felszínből kiemelkedő Keszthelyi-hegység fő kőzetanyagát jelentő dolomit és mészkő egy olyan – innen több ezer kilométerre fekvő – egykori trópusi tenger sekély vizeiben ülepedett le, mely már több tízmillió éve nem is létezik.

Olyan látvány fogadná a képzeletben arra utazót, mint amilyen ma a Bahamák paradicsomi állapotokat idéző térségében tárul elénk.

Északon vulkán, délen trópusi tenger emléke

Míg a Keszthelyi-hegység északi tömbjét a fiatal (mindössze néhány millió éves) vulkanikus kőzetek határozzák meg, addig délen (így Rezi, Cserszegtomaj közelében is) javarészt jóval idősebb, a fentebb említett trópusi tengerekben keletkezett dolomitot találunk.

Az Alpokban is nagy területen előforduló ún. Fődolomit képződményei mellett foltszerűen találjuk meg a több mint 200 millió éve képződött Rezi Dolomitot.

A Keszthelyi-fennsíkot észak–déli irányú völgyhálózat és mikrotektonikus törésvonalak szabdalják. A sekély termőréteg és a változatos domborzat miatt a terület több mint 70%-ban erdősült.

A karsztos felszín egész évben vízhiányos, sajátos ökológiai jellemzőkkel.

A fennsíkot hegyközi medencék tagolják, és mélytörések határolják (pl. Hévízi- és Edericsi-törés). A szerkezeti vonalak miatt szeizmikusan érzékeny terület.

A mai tájhasználat természeti alapja

A repedezett, aprózódásra amúgy is hajlamos dolomit kőzetanyagának lejtőtörmelékén kialakult talajok jelentik az itteni tájhasználat egyik természeti alapját.

Termelőink közül néhányan a Keszthelyi-fennsík nyugati peremén gazdálkodnak, amely tevékenységet itt alapvetően meghatározza a 350–440 m magas sasbércekből – vetődések által határolt, kiemelkedő rögökből – álló fennsík közelsége.

Tízezer évvel ezelőtt az éghajlat gyors felmelegedése lavinaként indította el a természet válaszreakcióit: özönvizek, lejtőomlások, kőzetpusztulás. A táj, amin ma sétálunk, nem évszázadok alatt született, hanem a klíma és a víz közös, drámai alkotása. Tudtad, hogy a Zala völgyének feneke is egy „időfolyó” által lerakott hordalék? Fedezd fel, hogyan vált a földfelszín az éghajlatváltozás egyik legérzékenyebb térképévé.

A klímaváltozás: nemcsak modern jelenség

A klímaváltozás szót olvasva sokan már unottan lapoznak tovább, annyiszor hallják ezt a szót. 

Fontos azonban megérteni azt, hogy a Föld történetében nagyon sokszor – akár igen rövid idő alatt – megváltozott az éghajlat. A nagyobb klimatikus ciklusokon belül pedig kisebb-nagyobb lehűlések és felmelegedések váltakoztak.

Az éghajlatváltozás láncreakciója

Ha megváltozik az éghajlat és így az időjárás, az további folyamatok egymásra épülő láncolatát indítja el. Nem csak az élő környezet elemei (növények, állatok stb.) változnak meg, hanem az élettelen közeg folyamatai is.

Amikor több millió év után, úgy tízezer évvel ezelőtt hirtelen elkezdett melegedni bolygónk éghajlata, akkor ez az addigiakhoz képest lényegesen több csapadékot is jelentett kiadós esők formájában. A megnövekedett csapadékmennyiség nagyobb eróziós hatást jelentett: az egyes esőzések immáron több hordalékot voltak képesek lemosni a lejtőkről, völgyekből a folyókba.

Az egyre bővizűbb folyók pedig egyre nagyobb áradásokra voltak képesek, amikkel egyre több hordalékot tudtak szállítani és szétteríteni.

A domborzat átalakulása

Mindez pedig kihatott a domborzat átalakulására is: gyorsuló ütemben egyre tagoltabbá vált a földfelszín.

A hőmérséklet emelkedésével felgyorsultak a kémiai és fizikai folyamatok is: egyre jobban aprózódott és mállott az alapkőzet, amely elősegítette azt, hogy azokon egyre vastagabb és termékenyebb talajréteg alakuljon ki.

Összességében tehát drámai módon felgyorsult a már itt jelenlévő kőzetek azelőtt is végbemenő (fizikai és kémiai) átalakulása és áthalmozódása, illetve a földfelszín formálódása.

A lejtők alján: fiatal üledékek története

Térségünkben tehát számos helyen „üli meg” a lejtők, völgyek alsó peremi sávját olyan üledékanyag, ami a felette lévő alapkőzet lepusztulásával került oda (a fent említett folyamatok révén), javarészt az elmúlt pár tízezer évben, az éghajlat felmelegedésével.

Több helyen a ma is képződő üledékösszlet egészen szétterült a befogadó völgyekben: a Zala völgyében néhol a völgytalp felezővonaláig is eljutott.

A „kibocsátó” kőzet – melyből tehát ezen üledék származik – típusát tekintve lehet pannon homok (Somlói Formáció, Zalában ez a jellemzőbb) vagy a Keszthelyi-hegység anyagát is jelentő, tengeri eredetű karbonátos üledék (javarészt különféle dolomit, alárendelten mészkő képződmények).

Megjelenési formája leginkább apróbb szemű kőzettörmelékhez, kavicshoz, néhol homokhoz hasonlítható.

Tudtad, hogy a Dunántúl aranyat érő talajai valójában a jégkorszaki szelek ajándékai?

A lösz nem csupán egy poros földtani fogalom, hanem egy olyan „ősi recept”, amelyből a Kárpát-medence egyik legtermékenyebb talaja született. Ahol most szőlőművelés folyik és madarak fészkelnek löszfalakban, ott egykor szélviharok szállították a sárga port – évezredeken át. Ismerd meg, hogyan alakította át ez a különleges üledék a tájat, és miért életbevágó jelentőségű ma is, a fenntartható gazdálkodás szempontjából.

A lösz – amelynek neve a német lose (laza) szóból ered – üledékei a pleisztocén korban (2,58 – 0,01 millió évvel ezelőtt) keletkezett, főként a jégkorszakok idején.

Ez egy finom szemcséjű, sárgás színű üledék, amelyet a szél szállított és halmozott fel több tízezer év alatt. Kialakulásában az egykor Skandináviát beborító jégpajzstól délre található (periglaciális) környezet, a száraz, hideg klíma és a növényzet hiánya játszottak szerepet.

Az időnként tomboló szelek szárnyán idekerült poranyag forrásai a jégkorszaki folyók árterei és a száraz puszták voltak. A lerakódott por idővel meszes kötőanyaggal cementálódott, így alakult ki a lösz, amely jellegzetes függőleges repedésekkel rendelkezik.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a pleisztocén nem magát a jégkort vagy jégkorszakot jelöl. Ezen koron belül voltak eljegesedési fázisok és (akár a mainál is) melegebb periódusok, ezeken belül pedig szintén előfordultak rövid hideg, meleg időszakok.

A táj formálása – a lösz öröksége

A lösz nagyon sajátságos formakinccsel ajándékozta meg a Kárpát-medencét, de főleg a Dunántúlt.

A meredeken leszakadó, akár 10 métert is elérő löszfalak, az egyedi élőhelyet (pl. a védett gyurgyalag, partifecske) is jelentő löszüregek, a szőlőhegyeket barázdáló többszáz éves löszmélyutak és a peremükön foncsorodó gyökerek mind-mind hozzátartoznak a földtörténeti múlt és a különböző földtani képződmények (kőzetek) által meghatározott, a számunkra oly kedves és karakteres tájképhez.

Termékenység és vízgazdálkodás

Löszös területeinken igen termékeny talajok képződtek; egyes termelőink termőterülete is löszfolton található.

Ez a tény már önmagában kitűnő alapját jelenti az itteni gazdálkodásnak, mégpedig nem csupán az üledéken képződött talajok termékenységének (magas humusztartalmának) köszönhetően, de a lösz kitűnő vízháztartása miatt is: ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a függőleges pórusoknak köszönhetően a szárazabb időszakokban is megfelelő mennyiségű víz lehet jelen a talajszelvényben.

Mai párhuzamok – por a Szaharából

Érdekesség, hogy bizonyos értelemben a napjainkban egyre gyakrabban a térségünket is elérő szaharai eredetű, szél által szállított finom poranyag is tekinthető löszképző nyersanyagnak.