Marhaságok Csáfordról
Berkovics-Tarsoly Lídia a családi örökséget és a könyvelői precizitást ötvözve építette fel kisüzemét, ahol minden húsáru mögött valódi gondoskodás és tudás áll. A termékekben nincs adalék, nincs gyorsított eljárás – csak természetes alapanyag, idő és figyelem. Lídia a természetközeli állattartásnak köszönhetően olyan termékeket tud készíteni, amelyek önmagukban is ízletesek. Ráadásul a portalátogatás során egy olyan családot ismerhetsz meg, akik tisztelettel fordulnak állataik felé is. Látogasd meg őket és kóstold meg a finomságaikat!
Vissza a gyökerekhez
Lídia már gyerekként belenőtt a gazdálkodás világába: édesapja marhákat tartott, feldolgozással foglalkozott, így a család életének része volt a vágás, a takarmányozás, az etetés és minden, ami az állattartással jár. Lídia sok időt töltött édesapja mellett, gyakran bekapcsolódott a munkába, így nemcsak figyelte, hanem megtanulta, mit jelent felelősséggel állatot tartani, húst feldolgozni, minőségi ételt készíteni.
Egy rövid kitérőt azért tett: könyvelőnek tanult, majd ebben a szakmában is kezdett el dolgozni. Bár a számok világa egy ideig kielégítőnek bizonyult, a könyvelői munka mellett elkezdett saját marhákat tartani – eleinte csak önellátás céljából, később azonban már a vásárlók miatt is. A hobbiból aztán újra életforma lett, csak mára már saját kézben, saját irányítás alatt, de édesapja minden tudásának birtokában.
Az állatok iránti tisztelet érződik a termékek minőségében is
Lídiánál az állatok szabadtartásban élnek, a Zala folyó partján legelésznek. Az állatok életminősége ugyanis befolyásolja az elkészült termék minőségét is. A család emellett saját földjén termeszti az állatok takarmányát, hiszen így tudják garantálni és ellenőrizni a termékek beltartalmi összetevőit is.
A cél: olyan állatokat nevelni, akik egészségesek, jól tartottak, és akiknek a húsa méltó alapanyag lesz a feldolgozott termékekhez. A hentesmunka, a darabolás, a pácolás, a füstölés mind-mind saját kézzel történik a csáfordi kisüzemben.
Természetes marhaságok
A LídRind porta ikonikus terméke a füstölt marhasonka és a -kolbász, valamint a szalámi, de Lídiáék már foglalkoznak sertésből készült termékekkel és házi tojást is kaphatsz náluk.
A legújabb különlegesség pedig a basturma. A név mögött egy levegőn szárított fűszerkéregbe forgatott marhahús áll, ami egy szelet kovászos kenyérrel és házi sajttal ízletes finomság.
Lídia nemcsak az állatait tartja természetközeli módon, de a húsok feldolgozása során sem használ adalékokat, a tartósítás is egyszerűen sóval történik, tudatosan kerülik a nitritet, a színezőanyagokat és a gyorspácokat is.
A füstölést Lídiáék akác- és bükkfával végzik, a tartósítást pedig kizárólag sóval oldják meg.
A sonkák hosszú ideig pácolódnak, hogy természetesen alakuljon ki bennük az az ízvilág és állag, amit nagyüzemben gyorsított eljárásokkal próbálnak elérni.
A fűszerezés sem előre csomagolt keverékekkel történik, hanem természetes alapanyagokkal, sokszor saját termesztésből – például a csípős szalámihoz használt paprika vagy a borókabogyó is innen származik.
Falusi vendégasztal a csáfordi szőlőhegyen
A Lídrind Portán nemcsak megvásárolhatod a termékeket, hanem helyben meg is kóstolhatod a sok finomságot. A falusi vendégasztal keretében gusztán megpakolt hidegtálakkal, meleg fogásokkal, házi süteményekkel - például zalai hájas kráflival, saját hájból készítve - várnak. A szőlőhegyi vendéglátás középpontjában mindig a közösen megélt élmény és az étel szeretete áll. A portára látogatva nemcsak jóllakhatsz, de beleláthatsz a gazdálkodás, a feldolgozás és a kézműves húsok világába is. Nem kell mást tenned, mint előzetesen időpontot egyeztetni telefonon.
Termékismertető
Füstölt marhasonka és kolbász
A Lídrind Porta marhakolbásza és füstölt sonkája azoknak készül, akik értékelik a hagyományos ízeket és a tiszta alapanyagokat. A kolbász alapját saját nevelésű, szabadtartásban élő marhák húsa adja, a fűszerezés pedig klasszikus: paprika, fokhagyma, bors, só – minden mesterséges adalék nélkül. A kolbászokat Lídia és családja természetes bélbe töltve, kézzel készíti, majd bükk- és akácfával füstölik őket.
A füstölt marhasonka hosszú ideig, hidegfüstöléssel készül, kizárólag természetes sóval tartósítva. A húsrészek – comb, lapocka, tarja – külön pácolódnak, hogy az íz és az állag a lehető legjobb legyen. A lassú érlelés és a kíméletes füstölés adja meg a LídRind porta egyedi karakterét. Tartósítószert, színezéket, gyorspácot nem használnak.
LídRind Porta árusító helyek:
- 8795 Zalaszentgrót, W3G9+37
- Google térkép
További információ és elérhetőség:
- Telefonszám: 06307922968
Tudtad, hogy a Zala folyó egykor a Drávába ömlött, és csak később „találta meg” a Balatont? A Dunántúl vízhálózatának története nemcsak izgalmas földtani kirakós, hanem valódi földtörténeti kalandregény is: medrek vándorolnak, folyók „bekebelezik” egymást, és még a Balaton is csak a legutolsó fejezetben lép színre. Ismerd meg, hogyan formálta át a természet ecsetvonásokkal a térséget – és hogyan lett a Zala a Balaton legfőbb táplálója.
A negyedidőszak és a felszínformálás jelentősége
A 2,58 millió évvel ezelőttől napjainkig tartó ún. negyedidőszakot elsősorban az különbözteti meg a földtörténet korábbi szakaszaitól, hogy az ekkor végbement felszínalakító folyamatok és az általuk létrehozott felszínformák meghatározói a mai földrajzi környezet arculatának.
Így van ez a folyóhálózat fejlődésével kapcsolatban is.
A pleisztocén kor felszínfejlődése
A pleisztocén kor (2,58 – 0,01 millió évvel ezelőtt) egyik legérdekesebb – és a mai vízhálózat, sőt a domborzat szempontjából is sorsdöntő – felszínfejlődési folyamata a folyómedrek vándorlása és a folyóteraszok, hordalékkúpok kialakulása, melyet alapvetően meghatározott az egykoron itt hullámzó, a feltöltődéssel lassan visszahúzódó Pannon-tó (lásd: Az ősi Pannon-tó öröksége).
Az Ős-Duna nyugati vándorlása
A Kárpát-medencében megjelenő Ős-Duna kezdetben az ország nyugati részén kanyarogva folyt a befogadó víztestet jelentő, folyamatosan visszahúzódó Pannon-tóba.
Ezen irányát valószínűleg a pleisztocén elejéig megtartotta.
A Duna irányváltása és következményei
A legnagyobb mértékű és hatású vízrajzi változás a Kárpát-medencében a pliocén–pleisztocén átmenet időszakában zajlott le, amikor létrejött a Duna visegrádi völgyszakasza (ebből fejlődött ki a napjainkban ismert Dunakanyar), amivel a folyó elterelődött a mai Pesti-síkság, tehát az ország közepe felé.
A Duna ilyen mértékű folyásirány-változása óhatatlanul érintette valamennyi korábbi dunántúli mellékfolyóját.
A Zala története: vándorlás és bekebelezés
Sajátosan fejlődött a Közép-Dunántúl vízhálózata, melynek egyik legcifrább története a Zala sorsának (medrének) alakulása.
A Rába már nagyjából a mai csapásának megfelelő irányban folyt a Kisalföld felé. Kezdetben ebbe torkollott bele a délről északra folyó Ős-Marcal, abba pedig az Ős-Zala.
Ezt a képet „festette át” a természet, ecsetként használva a Zalát.
Egy már nem létező, északról délre áramló folyó (amelynek maradványa a mai vízfolyás Zalaszentgrót és Zalavár közötti szakasza) hátráló eróziós hatása (a vízfolyások a forrásvidékhez közeli, felsőbb szakaszaikon a folyásiránnyal ellentétes irányban törvényszerűen belevágódnak az alapkőzetbe, mint „forró kés a vajba”) elérte az Ős-Zalát – lényegében „megvágta” a völgyét –, így a saját medrébe terelve mintegy „bekebelezte” azt.
A Zala új iránya és a Balaton születése
Ettől kezdve a Zala egy éles kanyarral Türje vonalától dél felé folyt és – Balaton még nem lévén – kezdetben a Drávába ömlött. Majd később a Balaton (a tó összefüggő víztükre mindössze kb. 5000 éves!) majdani vizét befogadó süllyedék fokozatos mélyülése maga felé terelte a Zalát, ami így az utóbbi pár millió évben egy jókora medertáncot lejtve vált a Balatont tápláló, illetve térségünket éltető legnagyobb folyóvá.
