Méz, ahogy a méhek megalkották
Tudtad, hogy a méz nem igazán tud megromlani? Tulajdonságát magas cukortalmának, nagyon alacsony víztartalmának, savas közegének és a benne lévő természetes antibakteriális anyagoknak köszönheti. A méz a természet kincse, amit készíteni is kiváltság, ha az ember kellő figyelmet szentel a méheinek. A zalaszentgróti Skapér méhészet több generációs vállalkozás, melyet most Skapér Zoltán működtet több mint öt évtizedes tapasztalattal. A méhészkedés számára nem hobbi, hanem életforma: munka, felelősség, rendszer és szenvedély – egyszerre.
Második generáció
Zoltán gyerekként kapta első méhcsaládját. Bár évtizedekig más területen dolgozott vezetői pozícióban, a méhek mindig ott voltak a “közelében” – először hobbiként, majd másodállásban, végül főfoglalkozásként a méhek és a méhészkedés került a középpontba. Édesapja korai halála után teljes mértékben átvette a családi méhészetet, és a saját útját kezdte járni. Ma már nemcsak mézet termel, hanem elvégezte az apiterapeuta képzést és apiterápiás házat is működtet, valamint tapasztalatával segíti a fiatal méhészeket is.
Méhészkedés méhbarát módon
A Skapér Méhészet mézei között megtalálhatók a klasszikus fajták – akác, hárs, repce, napraforgó, aranyvessző és vegyes virágméz –, de a különlegességük nemcsak az ízekben rejlik, hanem az előállítás módjában is.
A mézkészítés tudatos, természetközeli és méhbarát szemlélet eredménye. Zoltán teljes mértékben elutasítja a vegyszeres kezeléseket: a méhek gondozásához kizárólag természetes anyagokat, például oxálsavat használ, a kaptárok viaszát pedig rendszeresen cseréli, hogy ne halmozódjanak fel benne szermaradványok. A viasz származása minden esetben ismert és ellenőrzött, sokszor saját visszadolgozott viaszt használ.
A méz pörgetése előtt digitális refraktométerrel megméri a víztartalmat – csak akkor pörgeti ki a mézet, ha az elérte az ideális érettséget. A pörgetés után a méz legalább négy hétig ülepszik, ez idő alatt természetes módon távoznak belőle a viaszmaradványok és a levegő. Ezután egy finom, 200 mikronos szűrőn keresztül szűri át a mézet, adalékanyag, hőkezelés vagy habzásgátlás nélkül.
A méz ezután kerül üvegbe, majd még egy rövid pihentetési időszak következik, hogy állaga tiszta, sima és selymes legyen.
Apiterápia - Gyógyulj a méhekkel!
Zoltán portája nemcsak méhészet, hanem élménytér is: itt működik az ország egyik első apiterápiás háza, ahol a látogatók a méhek gyógyító erejével is megismerkedhetnek. Az apiterápia során a vendégek egy speciális fekvőhelyen pihennek, amely alatt méhek ezrei dolgoznak – az állatok rezgése, hője, a kaptárlevegő és az illóanyagok természetes módon támogatják a szervezetet. A módszer kifejezetten hatásos lehet stresszoldásra, légúti problémák enyhítésére, mélyebb alvás elősegítésére.
A vásárlás mellett előzetes bejelentkezéssel lehetőséged van vezetett látogatásra, ahol Zoltán készséggel mesél a méhek világáról és a mézkészítés titkairól, sőt pár fős csoportoknak a kaptárakat is szívesen megmutatja.
Termékismertető
Akácméz
Skapér Méhészet egyik fő terméke az akácméz, amely Zalaszentgrót környékének kötöttebb, agyagos talaján található akácerdők virágának nektárjából származik – ennek köszönhetően íze és színe is eltér a más tájakról származó akácméztől. Színe a szokásos halványsárgától a világoszöld árnyalatig változhat, attól függően, hogy milyen összetételű talajon nő az akác
Az akácméz íze lágyan édes, enyhén vaníliás, hosszan lecsengő, virágos jegyekkel. Használhatod minden nap teába, limonádéba, kávéba édesítőként, reggelihez kenyérre vagy zabkásába, de süteményekhez is remek alapanyag és kiváló antibakteriális hatása van.
Ahol a termékeket beszerezheted:
- 8790 Zalaszentgrót, Szabadság u. 86.
- Google térkép
További információ, elérhetőség, bejelentkezés az apiterápiás házba:
- Telefonszám: 06 30 655 7701
Tudtad, hogy a Zala folyó egykor a Drávába ömlött, és csak később „találta meg” a Balatont? A Dunántúl vízhálózatának története nemcsak izgalmas földtani kirakós, hanem valódi földtörténeti kalandregény is: medrek vándorolnak, folyók „bekebelezik” egymást, és még a Balaton is csak a legutolsó fejezetben lép színre. Ismerd meg, hogyan formálta át a természet ecsetvonásokkal a térséget – és hogyan lett a Zala a Balaton legfőbb táplálója.
A negyedidőszak és a felszínformálás jelentősége
A 2,58 millió évvel ezelőttől napjainkig tartó ún. negyedidőszakot elsősorban az különbözteti meg a földtörténet korábbi szakaszaitól, hogy az ekkor végbement felszínalakító folyamatok és az általuk létrehozott felszínformák meghatározói a mai földrajzi környezet arculatának.
Így van ez a folyóhálózat fejlődésével kapcsolatban is.
A pleisztocén kor felszínfejlődése
A pleisztocén kor (2,58 – 0,01 millió évvel ezelőtt) egyik legérdekesebb – és a mai vízhálózat, sőt a domborzat szempontjából is sorsdöntő – felszínfejlődési folyamata a folyómedrek vándorlása és a folyóteraszok, hordalékkúpok kialakulása, melyet alapvetően meghatározott az egykoron itt hullámzó, a feltöltődéssel lassan visszahúzódó Pannon-tó (lásd: Az ősi Pannon-tó öröksége).
Az Ős-Duna nyugati vándorlása
A Kárpát-medencében megjelenő Ős-Duna kezdetben az ország nyugati részén kanyarogva folyt a befogadó víztestet jelentő, folyamatosan visszahúzódó Pannon-tóba.
Ezen irányát valószínűleg a pleisztocén elejéig megtartotta.
A Duna irányváltása és következményei
A legnagyobb mértékű és hatású vízrajzi változás a Kárpát-medencében a pliocén–pleisztocén átmenet időszakában zajlott le, amikor létrejött a Duna visegrádi völgyszakasza (ebből fejlődött ki a napjainkban ismert Dunakanyar), amivel a folyó elterelődött a mai Pesti-síkság, tehát az ország közepe felé.
A Duna ilyen mértékű folyásirány-változása óhatatlanul érintette valamennyi korábbi dunántúli mellékfolyóját.
A Zala története: vándorlás és bekebelezés
Sajátosan fejlődött a Közép-Dunántúl vízhálózata, melynek egyik legcifrább története a Zala sorsának (medrének) alakulása.
A Rába már nagyjából a mai csapásának megfelelő irányban folyt a Kisalföld felé. Kezdetben ebbe torkollott bele a délről északra folyó Ős-Marcal, abba pedig az Ős-Zala.
Ezt a képet „festette át” a természet, ecsetként használva a Zalát.
Egy már nem létező, északról délre áramló folyó (amelynek maradványa a mai vízfolyás Zalaszentgrót és Zalavár közötti szakasza) hátráló eróziós hatása (a vízfolyások a forrásvidékhez közeli, felsőbb szakaszaikon a folyásiránnyal ellentétes irányban törvényszerűen belevágódnak az alapkőzetbe, mint „forró kés a vajba”) elérte az Ős-Zalát – lényegében „megvágta” a völgyét –, így a saját medrébe terelve mintegy „bekebelezte” azt.
A Zala új iránya és a Balaton születése
Ettől kezdve a Zala egy éles kanyarral Türje vonalától dél felé folyt és – Balaton még nem lévén – kezdetben a Drávába ömlött. Majd később a Balaton (a tó összefüggő víztükre mindössze kb. 5000 éves!) majdani vizét befogadó süllyedék fokozatos mélyülése maga felé terelte a Zalát, ami így az utóbbi pár millió évben egy jókora medertáncot lejtve vált a Balatont tápláló, illetve térségünket éltető legnagyobb folyóvá.
