Miután ló és lovas a tökéletes egymásra utaltságban és harmóniában éri el a legmagasabb fokú élményt vagy teljesítményt lehetséges-e – lóra és lovasára írt – közös gyógyászati, vagy rehabilitációs program?
Király Éva, a Lovas Nemzet magazin főszerkesztője készített interjút Dr. Mándó Zsuzsannával
Dr. Holléné Dr. Mándó Zsuzsanna a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház nemrégiben kinevezett főigazgatója a természetes gyógytényezők kutatásával foglalkozó reumatológus, szabadidejében pedig aktív hobbilovas.
Ön egy különleges, eddig még mindannyiunk számára ismeretlen pandémiás helyzetben került az intézmény élére. Mennyiben nehezítette ez meg a dolgát, ami a vezetői feladatokat illeti?
A nehézséget az okozza, hogy ebben a furcsa világban nap mint nap új kihívások előtt állunk, újra és újra át kell szerveznünk az intézmény működését. Könnyíti a helyzetemet, hogy 2001 óta dolgozom az Intézményben, 2011 óta osztályvezető főorvosként és orvosigazgatóként, tavaly októbertől pedig a főigazgatói feladatokat látom el. Az eltelt húsz év elegendő volt arra, hogy tökéletesen megismerjem az intézményt és a munkatársakat is.
A gyógyvíz és a fürdőkultúra jótékony hatásai közismertek az ízületi és más panaszokkal érkezők körében. Vannak olyan szakterületek, amelyeket különösen fontosnak tart és szeretne megerősíteni a vezetése alatt?
Minket mindig is a „mosolygós kórháznak” neveztek, ugyanis itt mosolyognak a betegek, munkatársak egyaránt. A reumatológiai betegellátáson túl nagy hangsúlyt fektetünk a rehabilitációra, az utóbbi években az elsőbbségi rehabilitáció kap kiemelt szerepet, ami azt jelenti, hogy műtétek, balesetek után itt gyógyulnak a betegek, itt tanulnak újra járni, illetve az önellátás képességét itt szerzik vissza, a gyógyulásukhoz a természetes gyógytényezők és a gyönyörű környezet sokat ad hozzá.
2015-ben került be a Hévízi gyógytó és a hévízi gyógyászat a hungarikumok közé, ahol jelenleg 70 magyar csúcsteljesítmény található, és ez a rangos díj kötelez bennünket a magas színvonalú szakmai munkára.
Hévíz neve messzeföldön ismert, köztudott a tó vizének jótékony hatása. Kiaknázza a kórház ezt a nimbuszt, ami körüllengi a helyet?
Van még mit tenni ezen a területen, úgy érzem. A természetes gyógytényezőkön alapuló egészségturizmusban nagy potenciált látok. Ugyanis a kezelések használhatók receptre felírva „gyógyszerként” bizonyos betegségekre, és recept nélküli „készítményként” rekreáció, reaktiváció részeként. Különböző módon lehet tehát ezeket alkalmazni. Sok feladat áll még előttünk, hogy további kutatási eredményekkel alátámasszuk magának a gyógyvíznek, illetve a mikroklímának a hatásosságát és költséghatékonyságát.
A tó vizét már a római korban is használták gyógyításra, hatalmas mennyiségű, tapasztalatokon alapuló tudás gyűlt össze , de ez még nem elegendő, fontos klinikai módon is bizonyítani a hatást.
A klinikai kutatás a másik „szívem csücske” terület. Az első tudományos értekezés Hévízről 1795-ben jelent meg, a szerző egy személyben állatorvos és orvos is volt.
A POTE-val együttműködve nyert bizonyítást a hatásosság izületi gyulladásban szenvedő egereken végzett kísérletben. Az egerek egy csoportja hévízi gyógyvízben fürdött, a kontrollcsoport pedig sima csapvízben. A gyógyvíz csillapította a fájdalomérzetet és ezáltal fokozott aktivitást idézett elő. A gyógyvízben fürdő egerek csoportja egy idő után már „toporogva” várta, hogy fürödhessen.
Végeztünk olyan klinikai kísérletet a térdkopásban szenvedő betegeknél, ahol figyeltük, hogy a tóban való fürdés után hogyan változik az életminőségük. Bebizonyosodott, hogy a tóban való fürdőzés életminőségjavító hatása még hat hónap múlva is érezhető volt. A környéken lakók például rendszeresen fürdenek a hévízi gyógytóban és ez az egészségükre, fizikai állapotukra jótékony hatással bír.
A gyógyvíz hatásosságát tehát már tudományos szinten alátámasztottuk, de ez nem elegendő, szükség van arra, hogy ezeket a tudományos eredményeket széles körben is terjesszük, mégpedig közérthető módon közvetítve, ugyanis a Hévízi gyógytavat évente csaknem egymillió ember látogatta a pandémia előtt.
Érdekességként említem, hogy a gyógytó forrásainak vízhozama napi 35 millió liter, így a teljes vízkészlete háromnaponta kicserélődik.
A természettől elszakadt ember számára mennyire elfogadott, hogy a gyógyszerek mellett vagy helyett a természetes erőforrásokat is igénybe vegye? Sokan - mivel tartanak a gyógyszerek mellékhatásaitól – tudatosan keresik a természetes segítséget. Mellékhatásokat tekintve a gyógytó vize biztonságos?
A gyógytóban való fürdés megterheli kissé a keringést, és bizonyos betegségek esetén nem ajánlott, ezért érdemes betartani a szabályokat, amivel kapcsolatban tájékoztató táblák kerültek kihelyezésre, illetve interneten is elérhetőek ezek az információk. Amikor szakorvosi vizsgálat után, TB-támogatással, receptre felírt fürdőgyógyászati kezelésként veszik igénybe a Hévízen található természetes gyógytényezőket, akkor az egyén általános egészségi állapotához igazodva tudjuk alkalmazni ezeket a kezeléseket.
Nálunk, a lovas világban főleg lovaink egészségéről beszélünk, és ez természetes is, hiszen az ő egészségük a mi kezünkben van. Kevesebb figyelmet fordítunk ellenben lovasaink egészségére, különös tekintettel a balesetek utáni rehabilitációra....
Tervezzük, hogy sportáganként felmérjük a mozgásszervrendszert érő terheléseket, a „féloldalas sportoknál” (pl.tenisz) ugyanúgy, mint a lovaglásnál, ami szimmetrikusan veszi igénybe az ízületeket, izmokat. A tradicionális hévízi gyógykezelések alkalmasak a lovaglás közben túlterhelt ízületek és szalagok pl. Achilles-ín gyulladás, derékpanaszok gyógyítására. Fontos, hogy részletes szakorvosi vizsgálat történjen és ez alapján személyre szabottan történik meg a kezeléssorozat kiírása.
Ugyanakkor a ló segítségével a lovasterápia keretén belül tudunk gyógyítani-fejleszteni.
Egyik vállfajánál, a hippoterápiánál, ló háromdimenziós mozgását használjuk ki a mozgássérültek rehabilitációjához, ugyanis az a fajta mozgás, amit a ló lépés közben végez, nagyon hasonló az emberi háromdimenziós mozgásmintájához. A konduktori (Pethő-módszer) módszer lényege, hogy a perifériáról is lehet a központi idegrendszert serkenteni, idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével. Tehát, ha a pácienssel az adott mozgást rendszeresen ismételve végeztetjük, stimuláljuk az agyi struktúrákat és nagyon jó eredményeket lehet elérni.
Van még egy fontos terület, ahol a ló, mint gyógyító megjelenhet, mégpedig a pszichés zavarok. Nagyon jól használható depressziós és szorongásos zavaroknál, illetve gyerekeknél autizmus, hiperaktívitás, figyelemzavar, magatartásproblémák esetén. A ló (szemben a terápiás kutyával és macskával) képes arra, hogy a hátán hordozza lovasát, s ezzel egy egyedülálló kapcsolat jön létre ember és állat között.
Ön amellett, hogy elismert szaktekintély, ötgyermekes családban él, szabadidejében pedig jut ideje a család állataira - jelenleg két lóra és két kutyára - is. Hogyan kapcsolódnak életéhez az állatok?
Az anyai nagyapám lovas huszártiszt volt. Ő szerettette meg velem a lovakat. Kilenc éves voltam, mikor meghalt, de a vele és rajta keresztül a lovakkal kapcsolatos emlékek még ma is élénken élnek bennem. Édesanyám agrármérnökként lóháton járta be a hozzá tartozó területeket, engem ellenben nem engedtek lovagolni, mert túlzottan féltettek a balesetektől.
Mikor aztán a Pécsi Orvostudományi Egyetemre kerültem, azonnal megkerestem a lehetőséget és Üszögpusztán elkezdtem lovagolni. Később, a munkám és az anyaság miatt távolabb kerültem a lovaktól. Aztán úgy hozta az élet, hogy egyik lányomnak gerincferdülése miatt javasolták a rendszeres lovaglást és így újra rendszeresen lovardába jártam és egyre jobban „belemerültem” a lovas életbe.
A lovak és a lovaglás olyan pluszt jelent számomra, amit semmi más nem nyújt. Úgy érzem, minden embernek meg kell találnia azt a flow-élményt, amivel ki tud kapcsolódni. Számomra ez a lovaglás.
Két „nyugdíjkorú” lovunk van, egy furioso és egy holsteni. A holsteinit a most állatorvostan hallgató lányom lovagolta, ugrólóként teljesített, de már 20 éves, kivettük a sportból. Sokféle állatunk volt (kutyák, cicák,nyulak, tengerimalacok,kanári stb.) , de a ló az igaz szerelem. Még az esküvői fotóink is lovakkal közösen készültek.
Későbbi terveim közt szerepel az idős lovakkal való foglalkozás, egy olyan hely kialakítása, ahol meg tudom adni azt a plusz odafigyelést és gondoskodást, ami egy idős lónak kell, ahol egy megfelelően „nyugis” társaságban legelészhetnek, és így gondtalan nyugdíjas éveket tölthetnek el.
Úgy tudom, hogy egy rehabilitációs program is szerepel a tervei közt, ami szintén lovakkal kapcsolatos...
Régen a környékbeli lótartók rendszeresen fürdették lovaikat a hévízi kifolyóban.
Sőt 1914-ben a Fővárosi Állat- és Növénykert Nelly nevű 3 éves elefántja 6 hetet töltött Hévízen, ahol fájós lábát gyógyították a tó vízében, összesen 90 fürdőkezelést kapott és látványosan javult az állapota. A korabeli képek tanúsága szerint a 600 kg-os kiselefánt nagyszerűen érezte magát a termálvízben.
Petra lányom vetette fel, hogy miért nem alkalmazzuk a Hévízi-tó gyógyvizét az állatoknál is?
Felvettük a kapcsolatot az Állatorvostudományi Egyetem rektorával, Sótonyi professzor úrral, akinek szintén vannak lóúsztató emlékei még ifjú korából. Megbeszéltük, milyen jó lenne ötvözni az állatorvostudományi és emberorvostudományi eredményeket - a 220 éves tradicionális hévízi gyógyászat elemeit lovakon is lehetne alkalmazni. Az állatok állapotjavulása a kezelések hatására megerősítené a humán kezelések hatásosságát is, mert sokan gondolják azt, hogy csak a környezet szépsége és a gyógyvízbe vetett hit hozza az eredményeket, de az állatok vizsgálata esetén a placebó hatás teljesen kizárható.
Jogos a kérdés, hogy miért is nem használjuk a humán orvoslásban már bizonyított „természetes gyógyszereket” az állatgyógyászatban? Természetesen nem arra gondolok itt, hogy a hévízí gyógytónál ló és kutya kiegészítő belépő jegyet lehessen vásárolni és így egy helyütt egy időben fürödjenek az emberek és állatok. Tengerparti országokban bevált gyógyászati eljárás a lovak tengerben történő hidroterápiája – elsősorban ízületi és izom fájdalmak csökkentésére, sérülések utókezelésére használják.
Megvalósítható mindezt itt, Hévízen?
A hévízi lefolyó vize jelenleg semmilyen formában nincs hasznosítva, pedig vizének összetétele és hőmérséklete megegyezik a gyógytóéval. A tó vizét levezető csatornánál egy természetes lójártató berendezés kialakításával lehetővé válna a lovak és más állatok balneoterápiás kezelése az ez idáig semmilyen módon nem hasznosított, elfolyó „maradék gyógyvíz” felhasználásával.
A Kis-Balatonnál alkalmazott nádmozaikos víztisztító rendszert alkalmazva a jártatógépben használt víz visszakerülhet a lefolyóba – így nincs probléma a használt víz kezelésével sem.
A létesítmény kiépítésével lovak számára is elérhetővé válik a hévízi gyógyvíz jótékony hatása, ráadásul egy szakterületek közötti tudás- és kutatási központ is létrehozható.
Meggyőződésem, hogy egy Európában is egyedülálló, hatékonyan működő, gazdaságos fenntartású ló és természetbarát rendszert lehetne kialakítani.
Király Éva cikke a Lovas Nemzet 2021. májusi, XXVII. évf. 5 számában jelent meg
