Egregyi szőlőkultúra

A hévízi bortermelés története

Egregyen a borászatnak a római időkig visszanyúló hagyománya van, amikor a szőlőtermesztést ezen a vidéken meghonosították. Az Árpád korban élő magyarok a földművelésnek ezt a fajtáját tovább ápolták, amit egy 1221-ben kelt oklevél is tanúsít.

A török időkben a középkori falu elpusztult, elnéptelenedett, de a XVIII. század elején német telepesek betelepítésével pótolták a népességet. Ők elődjeikhez hasonlóan folytatták a tradicionális, Balaton környéki szőlőtermesztést. Ehhez kiváló adottsággal rendelkezett a térség: a meleg, sőt néha tüzes talaj az előnyös klimatikus viszonyokkal együtt kiváló borok termelését garantálta és garantálja most is, amelyhez a helyi lakosság munkaszeretete is hozzájárult.

A borvidék jellegzetes fehérbor-termelő táj, de telepítettek néhány vörösborszőlő-tőkét is. A környék legelterjedtebb fajtái: az olasz rizling, a szürkebarát és a rizling szilváni, de megtaláljuk a zöldveltelinit, és a muskotályokat is.

Az egregyi városrész tehát nemcsak az Árpád kori templomról híres, hanem a szőlészet és a szerencsés természeti adottságok folytán is előkelő helyet foglal el a köztudatban.

Az egregyi szőlőhegyet 1998-ban minőségi bortermelő hellyé, az itt termő borokat pedig balatoni tájjellegű borokká nyilvánították.

A hévízi bor népszerűsítését a város vezetése is fontos tartja és tartotta a korábbi években is,  ezért 2007 márciusában első ízben megszervezték a Hévíz Város Bora Választást, mely innentől kezdve minden évben megválasztásra került.

Gömbpanorámás képek Egregyről: 1.2.3.4.